Látlak, nézlek - minek nevezzelek?

Szerzők

  • László Honti Nyelvtudományi Intézet, Károli Gáspár Református Egyetem

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2020.4.402

Kulcsszavak:

magyar nyelv, morfológia, igei személyrag, nyelvtörténet

Absztrakt

A dolgozat írója két kérdésre próbál választ találni a magyar -lak/-lek (lát-lak 'látlak', néz-lek 'nézlek') magyar szóvéggel kapcsolatban: (1) Ez a végződés a határozott vagy a határozatlan ragozáshoz tartozik? (2) Hogyan jött létre ez a bonyolult befejezés? Az első kérdésre az a válasz, hogy az ilyen igealakok funkciójukat tekintve határozott tárgyakra utalnak, holott az alanyra utaló személyes végződésük -k közvetlenül a határozatlan ragozáshoz kapcsolja őket. A szerző a -lak/-lek igealakot veszi fel, hogy a közvetlen tárggyal az -l- elemmel társuljon, és morfológiailag és így funkcionálisan egy meghatározott objektumra utal – de nem a határozott ragozás részeként alkotott igekötőt fejezi ki, hanem inkább egyedi és egyedi jelenség legyen. A második kérdésre a leghitelesebb válasz valójában már több mint 100 éve megszületett, amelyről időnként vitatkoztak egyesek: a -lak/-lek végződés a gyakori (és denominális) egyes szám első személyéből alakult ki. -l utótagú igék metaanalízis segítségével. A -lak/-lek végződéshez két toldalék társult: a 2sg -l verbális végződése és a -l gyakori (és denominális) utótag, amelyek egymással homofonikusak, így a 2sg objektum és a 1sg alany.

##submission.downloads##

Megjelent

2020-12-30

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok