A magyar keresztény terminológia bizánci rítusú szláv eleme

Szerzők

  • Zoltán András

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2020.3.275

Kulcsszavak:

etimológia, szláv jövevényszavak, bizánci térítés

Absztrakt

A 10. századi magyarság bizánci térítése szláv közvetítéssel valósult meg, mivel a szláv lakosság körében megtelepedett magyarok között sok volt a szláv-magyar kétnyelvű, a balkáni tartományokban pedig könnyű volt találni szláv-görög kétnyelvű misszionáriusokat. Bizánci Birodalom (pl. Macedóniában). A magyar korai szláv kölcsönzések nagy része a Kárpát-medence szláv szubsztrátumából (pannóniai szláv) származott, és ez igaz a keresztény terminológiára is. A 10. századi szláv nyelvjárások közötti nagyfokú hasonlóság miatt nehéz elkülöníteni a pannon szlávoktól helyben kölcsönzött kifejezéseket a Magyarországon szláv nyelvet beszélő bizánci misszionáriusok által bevezetett kifejezésektől. Vannak azonban olyan balkáni eredetű szavak és kifejezések (hálát ad ’hálaadás’, karácsony, pitvar tornáca, régebben limbo, pokol széle stb.), amelyek a pannon szlávban aligha akadtak volna; ezeket valószínűleg a bizánci misszionáriusok hozták és terjedtek el a magyarok között.

##submission.downloads##

Megjelent

2020-11-25

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok