Farkaskaszára vet ~ farkaskaszára jut

Szerzők

  • Tamás Forgács Szegedi Tudományegyetem, Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet, Magyar Nyelvészeti Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2025.4.447

Kulcsszavak:

szólások, szólásmagyarázatok, történeti frazeológia

Absztrakt

Régibb nyelvünkben többször adatolható a mára teljesen kihalt farkaskasza lexéma.  A szó elsősorban szólások főnévi komponenseként bukkan fel különböző igei összetevők mellett, leggyakrabban a farkaskaszára vet változatban. Ennek jelentése: ’1. vkit veszélybe sodor, visz; 2. hagyja, hogy elpusztuljon, megsemmisüljön’. De vajon meg tudjuk-e magyarázni a szólások mögött meghúzódó metaforikus képet is? Ehhez meg kellene fejtenünk a farkaskasza összetevőnek a jelentését, ez azonban korántsem egyszerű feladat, mert a szó önálló lexémaként alig fordul elő. Felmerült már egyfajta ʼfarkascsapdaʼ értelmezése is, de ez kevésbé valószínű, ahogy a szónak a német Wolfseisen szó mintájára való alakulása is. Mivel a farkaskasza valamiféle nyélre erősített szúrófegyver neveként korai szójegyzékekből még önálló szóként is adatolható, legvalószínűbbnek az az értelmezés látszik, hogy egy háromágú lándzsáról lehet szó, ám ennek számos válfaját használták a közép- és újkorban, így teljesen pontosan nem azonosítható, melyikről lehet pontosan szó.

Hivatkozások

Bárczay Oszkár 1895. A hadügy fejlődésének története 2. Az MTA Könyvkiadó Vállalata, Budapest.

CzF. = Czuczor Gergely – Fogarasi János, A magyar nyelv szótára 2. köt. Emich Gusztáv, Pest, 1864. [Elektronikus elérhetőség: http://mek.oszk.hu/05800/05887/.]

EWUng. = Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 1–2. Szerk. Benkő, Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993–1995.

Finály Henrik 1892. A besztercei szószedet. Latin - magyar nyelvemlék a XV. századból. Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XVI. kötet 1. szám. Budapest.

Forgács Tamás 2021. Történeti frazeológia. A történeti szólás- és közmondáskutatás kézikönyve. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 218. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Korda Imre 1885. Népnyelvhagyományok. Magyar Nyelvőr 14: 230–232.

Margalits Ede 1896. Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Kiadja Kókai Lajos, Budapest.

Melich János 1893. A Besztercei szójegyzék. Magyar Nyelvőr 22: 173–182.

MTsz. = Szinnyei József, Magyar tájszótár 1–2. Budapest, Hornyánszky, 1893–1901.

NySz. = Magyar nyelvtörténeti szótár 1–3. Szerk. Szarvas Gábor – Simonyi Zsigmond. Hornyánszky Viktor kiadása, Budapest. 1890–1893.

O. Nagy Gábor 1976. Magyar szólások és közmondások. 2. kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest.

Pásztor János 1970. A magyar katonai terminológia kialakulása. (A hadi élet szavai Zrínyi Miklós koráig.) Hadtörténelmi Közlemények 17: 634–676.

Pázmány Péter 1898. Hodoegus. Igazságra vezérlő kalauz 2. = Kiss Ignácz szerk., Pázmány Péter összes munkái 4. Magyar Királyi Tudományegyetemi Nyomda, Budapest.

Pázmány Péter 1983. Pázmány Péter művei. Szerk. Tarnóc Márton. Szépirodalmi Kiadó, Budapest. (Magyar remekírók.)

Sirisaka Andor 1890. Magyar közmondások könyve. Válogatott magyar közmondások, példabeszédek, szólásmódok betűrendes gyűjteménye. Nyomatott Engel Lajos könyvnyomdájában, Pécs.

Szamota István 1894. A schlägli magyar szójegyzék a XV. század első negyedéből. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

Tagányi Károly 1893a. A Beszterczei Szójegyzék műveltségtörténeti jelentősége. Akadémiai Értesítő 4: 224–227.

Tagányi Károly 1893b. A beszterczei szószedet kultúrtörténeti jelentősége. Századok 27: 305–327.

TESz. = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1–3. Főszerk. Benkő Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1976.

ÚESz. = Új magyar etimológiai szótár. Főszerk. Gerstner Károly. HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont. [Elérhetőség: https://uesz.nytud.hu]

ÚMTsz. = Új magyar tájszótár 1–5. Főszerk. B. Lőrinczy Éva. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979–2010.

##submission.downloads##

Megjelent

2025-12-23

Folyóirat szám

Rovat

Szó- és szólásmagyarázatok