Aktuális trendek és eredmények a szlovák nyelv magyar jövevényszavainak kutatásában

Absztrakt

A szlovák és magyar nyelv morfoszintaxisuk tekintetében ugyan különböznek, de sok közös areális jellemző fejlődött ki bennük a lexika, a frazeológia és a fonológia szintjén. Lexikai kapcsolatrendszerük leírását azonban megnehezíti, hogy hiányzik egy, a magyar nyelv szlovák elemeit taglaló modern összefoglalás. Hiánypótló munkának számít ugyanakkor Gregor Ferencnek a szlovák nyelv magyar elemeit bemutató posztumusz műve (2023). Ennek a kiadás idejét tekintve ugyan előzménye Rocchinak ugyanezt a témát feldolgozó etimológiai szótára (1999, 2002, 2010), Gregor műve azonban már 1998-ra elkészült. Gregor szerint a szlovák nyelv magyar elemeinek száma a kétezret is meghaladja, és a 18. század végéig terjedő időszakból is 950 körüli magyar eredetű átvételt lehet regisztrálni a szlovákban. Komoly problémát jelent azonban az anyag körülhatárolása kronológiai, dialektológiai és gyakorisági szemszögből, illetve a lexikográfia presktiptív vagy deskriptív szempontjától függően. Gregor a hapax legomenonokat kizárja vizsgálati köréből, a nyelvjárási szavak közül pedig csak azokat veszi számításba, amelyek a mai Szlovákia területén is használatosak. A vitatott eredetű szavakkal, illetve azokkal a lexémákkal sem foglalkozik, amelyek a szlovákba és a magyarba is egy harmadik nyelvből (leggyakrabban a németből, a latinból vagy a törökből) kerültek be. Bár Gregor és Rocchi szótára nem mindig követ azonos elveket, hiszen a két szerző részben eltérő szempontok szerint válogatta össze a szóanyagot, mégis mindkettő alapos és a további szlovák–magyar nyelvi kapcsolatok vizsgálata szempontjából nélkülözhetetlen összegzés.