A parlamentarizmus kezdetei Magyarhonban

Absztrakt

1848/49. változást jelez a magyar társadalom és jog történetében. 1848 előtt a feudális kor csak a nemesség jogait biztosította, és kirekesztette — mint mondották — az alkotmány sáncaiból a nyomorult adófizető népet (a misera plebs contribuens-t). Ez azt jelentette, hogy az ország lakosságénak mintegy 5%-át kitevő nemesség, illetve annak felnőtt férfi képviselői vettek részt — legalább közvetve — a törvényhozásban, vettek részt személyesen a végrehajtó hatalmat gyakorló vármegyei közgyűléseken s ugyancsak közvetve a bíráskodásban. A jobbágyok a földesurak úriszékének hatalma alatt sínylődtek, amelytől csak kivételesen lehetett fellebbezéssel fordulni a vármegyei törvényszékhez. Más volt ugyan a helyzet a szabad királyi városokban. Itt azonban — talán még kisebb arányban, mint a vármegyében — egy szűk körű — többnyire patrícius polgárság tartotta kezé­ ben a hatalmat, melyből még a szélesebb körű polgárság, az ún. céhpolgárság csak kismértékben részesedett. A céhpolgárság képviselője, a választott község (electa communitas) élén álló tribunus plebis mindinkább kiszorult a hatalmat képviselő kistanácsból (a senatusból), vagy legalábbis élénken érezhető volt a kiszorítási tendencia.