A trianoni trauma alkotómûvészi reprezentációja Szeleczky Zita filmjeiben

Absztrakt

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés – békediktátum vagy kényszerszerződés – aláírása súlyos következményekkel járt Magyarország (a király nélküli Magyar Királyság) számára. Abban, hogy mit jelentett a trianoni trauma átélőinek, és hogy hogyan és miképpen élték meg „traumatikus eseményekként” a történteket, a rögzített és megőrzött elbeszélések és objektív olvasataik nyújthatnak segítséget. Ahogyan Wulf Kansteiner is kiemeli:

„[…] Amint egyre több traumakutató hagyta maga mögött azoknak a konkrét pszichológiai dinamizmusok vizsgálatát, amelyeket olyan történelmi események váltottak ki, mint a végső megoldás vagy a vietnámi háború, és amint egyre több kutató tette a traumát széles körben használt fogalmi eszközzé, úgy kezdtek megfeledkezni a történeti pontosságról és arról a morális sajátosságról, melyet eredetileg maga a fogalom segített létrehozni. Saját sikereik eredményeképpen a traumakutatás vezető iskolái hajlamosak összekeverni a traumatikust és azt, ami nem az, a különlegest és a mindennapit, sőt akár elhomályosítják a szélsőséges erőszak áldozatai és elkövetői közötti alapvető különbséget.”

A trauma és „traumatikus” dilemmáját figyelembe véve, objektivitásra törekedve a témát kutató történészek – mint Csepeli György, Gyáni Gábor, György Péter, Heller Ágnes, Ormos Mária, Romsics Ignác és Ungváry Krisztián – egy máig ható, transzgenerációs társadalmi traumaként értelmezik a trianoni békeszerződést. Kovács Éva szerint a Trianon-kultusz – és a téma napirenden tárgyalása – összefügg a holokauszthoz való tisztázatlan viszonnyal és annak máig feldolgozatlan emlékezetével. E megállapításával Gyáni is egyetért, aki úgy véli, Trianon emlékezethelyként működik. Feischmidt Margit ezzel szemben úgy véli, hogy „a trauma valóságos, Trianon pedig nem más, mint jelkép, aminek segítségével aktuális társadalmi traumákat lehet megjeleníteni, elmondani, méghozzá úgy, hogy az sokakat mozgósítson”.

Tanulmányomban nem célom az előbbi kutatói dilemmák és Trianon-értelmezések feloldása, mindössze a trianoni trauma – Szeleczky Zita filmjein keresztül történő – alkotóművészi reprezentációját mutatom be.