A Dohány utcai zsinagógánál történt két merénylet a korabeli jogszabályok és antiszemita szervezetek tükrében

Absztrakt

Éberhardt Gábor a napjaink terrorcselekmény-értelmezési körébe tartozó első magyar történelmi események közé sorolja báró Nopcsa Ferenc cselekményét, aki 1919-ben pisztollyal kényszerített egy pilótát arra, hogy Győrből Bécsbe szállítsa, illetve Matuska Szilveszter nemzetközi visszhangot is kiváltó 1931-es biatorbágyi viadukt elleni robbantásos vasúti merényletét. Ebbe az értelmezési körbe további esetek is sorolhatók a Horthy-korszakból, így az Ébredő Magyarok Egyesületének tevékenysége, különösen az 1922. április 3-án az Erzsébetvárosi Körben, a liberális pártok vacsoráján elkövetett bombamerénylet, Zatloka Emil 1931. április 3-i lövöldözése Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában3 és az 1939. február 3-án ugyanitt elkövetett kézigránátos merénylet. Jelen tanulmány a korabeli hazai jogszabályok és az antiszemita szervezetek kontextusába helyezve elemzi a Dohány utcai zsinagógához kötődő 1931-es és 1939-es merényleteket.