A törvénytelen gyermek jogállása: szabályozások a 20. század elején

Absztrakt

A magyar történelem szinte minden szakaszában jelentős kérdés volt az, hogy a családban született gyermek a férj és a feleség nemi kapcsolatából származzék. Ezt a fontos kitételt képviseli a mai napig a kánonjog, és képviselte az 1950-es évekig a magyar állami jog is. Ez azt jelenti, hogy évszázadokon át csak az a gyermek rendelkezett cselekvőképességgel, örökölhette apja rangját, nevét és vagyonát, aki törvényes volt, tehát a férj és a feleség érvényesen megkötött házasságából származott. A nem ilyen kapcsolatból származó gyermeket törvénytelennek tekintették, aki csak anyja nevét viselhette, és semmilyen jogi kapcsolatba nem kerülhetett biológiai apjával és annak családjával. A nemesi családokban nagyon fontos szempont volt, hogy a gyermek tiszta kapcsolatból születhessen, hiszen a név és a rang továbböröklésére csak az a gyermek volt jogosult, aki szüleinek törvényes gyermeke volt. Ez nem azt jelenti, hogy ezekben a családokban nem voltak jelen házasságon kívüli kapcsolatok, amelyekből esetlegesen gyermek is származott. A polgári családok életében is jelentős volt a családi vagyon öröklése szempontjából a név tisztaságának kérdése. A legtöbb törvénytelen gyermek olyan kapcsolatból született, ahol az anya (vagy esetleg az apa) hatalmi viszonyban állt az apával (esetleg az anyával). Ilyenek voltak a háztartási alkalmazottak, cselédek, gyári és mezőgazdasági munkásnők, de az is előfordulhatott, hogy egy munkáslegény csábította el a gazda lányát, vagy a jómódú polgárcsalád leányát. A törvénytelen születés esetében előfordult az is, hogy az anya állami gondoskodásba adta gyermekét, hiszen egy gyerekkel nem lehetett ismét elmenni szolgálni vagy dolgozni. Az is megoldás lehetett, hogy az anyai nagyszülők nevelték a gyermeket, az anya pedig a tartásról gondoskodott munkájával. Ezen kívül a törvénytelen gyermekek körében nagyobb volt a csecsemő- és gyermekhalandóság aránya az általában rosszabb gondozási, nevelési körülmények miatt, legalábbis Budapest tekintetében. Tanulmányomban azt a kérdést szeretném megvizsgálni, hogy hogyan alakult a törvénytelen gyermek jogi sorsa az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat (Mtj.) megalkotásától kezdődően 1946-ig, a kérdés végleges rendezéséig.