A középkori Svéd Királyság egy törvénykönyvérôl
(Magnus Erikssons Landslag)
DOI:
https://doi.org/10.55051/JTSZ2023-3p40Absztrakt
A királyság kialakulása századokon át tartott, egy ideig az ország egyes részeiben a keresztény és az azt megelőző hit (asatro) egymás mellett élt, országalapítónak (Sveriges grundare) akár az 1266-ban meghalt Birger Magnusson jarl is tekinthető. A különböző területek
királysággá egységesülésének jogi szempontból meghatározó eleme e Birger jarl dédunokájának, Magnus Erikssonnak az alcímben említett, a 14. század közepén kelt törvénykönyve, közkeletű rövidítéssel MEL (olykor MELL). Az alábbiakban először a jogi egységesülés
előtti állapotról lesz szó, mégpedig mindhárom észak-európai királyságban – közös vonásuk ugyanis, hogy lakóik sokáig területenként
eltérő jogrenddel éltek. Ezt követően Magnus Eriksson két apai felmenőjének törvényeiből idézek, ugyanis mindkettőjükhöz országos hatályú jogalkotás köthető, végül pedig bemutatom a törvénykönyv szerkezetét, fejezetenként kitérve néhány rendelkezésére is.