A Nagy Szánhedrin
DOI:
https://doi.org/10.55051/JTSZ2023-3p1Absztrakt
A zsidó jogrendszer, a háláchá (etimológiailag a szó jelentése: „járt út”) magában foglalja az élet minden körülményére vonatkozó jogi normákat és az ítélkezési gyakorlatot. Részei a zsidó hittudomány, a vallási törvények gyűjteményei, a vallás- és jogelmélet, valamint a vallásgyakorlás. Kitér az élet és az emberi magatartás minden területére, beleértve az erkölcsi kérdéskört, és útmutatást ad arra, hogyan kell a mindennapokban megvalósítani az elméletet, az elveket és a hitet. Jogforrásai a Mózesnek a Sínai-hegyen kinyilatkoztatott (Háláchá le-Móse mi-Szináj) 613 parancsolatból (mitcvá) álló Tóra (Tóra seb-ketav) és a szóbeli tan (Tóra seb’ál-pé), amelyet szintén kinyilatkoztatott jognak fogadnak el. Ezt írásba foglalták (Misna, Toszeftá, Talmud). További jogforrásai a rabbinikus responsumok (döntvények), a bíróságok döntéseinek kommentárjai, a törvénykezésben alkalmazott precedensjog és a szokásjog. Josif Karo (Káro József) összeállításában 1564-ben Velencében megjelent a Sulchán Áruch nevű szokásjogi kompiláció. A háláchá ismeri a rabbinikus hagyományból átvett erkölcsi tanítások (ággáda) kategóriáját is, amely azonban nem ütközhet a háláchá normáival.