Budapest multikulturalizmus és nacionalizmus között, 1848–1919

Szerzők

  • Catherine Horel CETOBaC (Centre d’études turques, ottomanes, balkaniques et centrasiatiques), CNRS (Centre national de la recherche scientifique), Paris https://orcid.org/0000-0001-5809-5303

DOI:

https://doi.org/10.55051/JTSZ2025-3p9

Absztrakt

A 19. század végén a budapesti multikulturalizmus nem volt nyilvánvaló az utazók számára, és az első turisták inkább magyar nagyvárosként tekintettek a városra. Budapest azonban multikulturális, ha nem is német dominanciájú város volt, különösen 1848 előtt, mielőtt a magyarok a 19. század folyamán fokozatosan magyar várossá formálták. A bevándorlás fokozatosan magyar arculatot adott a városnak. A következő évtizedekben, és különösen az 1867-es kiegyezés után, Budapest hordozta ezt az örökséget. Részben elvesztette multikulturális jellegét nemcsak az új bevándorlók gyors asszimilációja miatt, hanem azért is, mert sokan elutasították multikulturális metropolisként. A század végére a város multikulturális arculata valóban megváltozott: a város magyar, zsidó és szlovák volt, mert a proletariátus is multikulturális volt, ami megfelel a szociáldemokrácia transznacionális jellegének. Végül felmerül a kérdés: 1919-ben véget ért a multikulturalizmus? Igen és nem, de valójában ez egy olyan vonzerő végét jelzi, amely egy összezsugorodott országra korlátozódik. Nincs többé „nemzeti” ambíció? Igen és nem, mert bár a rezsim ellenségesen viszonyult a nyugati és kozmopolita városi modellhez, a városnak volt egy (állandó) rugalmassága, amely a város és a hatóságok közötti konfrontáció kezdetét jelezte.

Információk a szerzőről

Catherine Horel, CETOBaC (Centre d’études turques, ottomanes, balkaniques et centrasiatiques), CNRS (Centre national de la recherche scientifique), Paris

Horel, Catherine PhD

##submission.downloads##

Megjelent

2026-03-06

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmány