Régészet és nacionalizmus, avagy Doboka örök ostroma (R.: Dăbâca, G.: Dobeschdorf) Gondolatok a kutatás alakulásáról és a régészeti realitásokról

Absztrakt

A múlt század ’60-as éveiben kezdődött dobokai ásatások eredményeinek értékelése prekoncepciókkal súlyosan terhelt volt, az ásatásvezető régészek három ásatási idény után Doboka várkomplexumából származó régészeti leletanyagot, mint a legendás Gelou dux katonai-politikai központjának hagyatékát értékelték. Az azonosítás alapja egyetlen, sokkal későbbi írott forrás volt. A régészeti és a numizmatikai anyag alapján a 11. század első harmadában vagy kevéssel ezután épült vár, illetve a területén létrejött települési struktúrák fejlődésének csúcspontja a 12. század. Ezt a IV. vártérség, illetve az A. Tămaș kertjében és a Boldogasszony temetőjének sírjaiból előkerült pénzérmék, valamint a település különböző szerkezeti egységei pontosan azonosíthatóvá teszik. A várközpont, mint politikai-katonai és adminisztrációs centrum átalakulásának kora a 13. század második felére tehető. A dobokai vár szerepének megváltozása nem a tatárjáráshoz köthető, más, adminisztrációs és gazdasági okai lehettek.