A MEGYEI JOGÚ VÁROSOK KÜLTERÜLETEINEK ÁTALAKULÁSA ÉS HELYZETE A RENDSZERVÁLTOZTATÁSTÓL NAPJAINKIG

Absztrakt

A külterület, a települések rendezési tervében meghatározott, a belterületen
kívüli, de a település közigazgatási területén belül fekvő része. Népszámlálások
során vizsgálják a külterületeket, és írják össze a külterületi településrészeket. A
külterületek túlnyomó többségét a gazdasági szükségletek hozták létre a 18-19.
század során, általában a települések „hinterlandját” jelentették. Funkciójuk
elsősorban a mezőgazdasághoz, az iparhoz és a közlekedéshez kötődött.
A külterületi helyek száma, funkciója és az ott élő népesség száma az elmúlt fél
évszázadban jelentősen megváltozott, mint azt Bajmócy Péter, Makra Zsófia és
Tóth László kitűnő tanulmánya a közelmúltban bemutatta (BAJMÓCY et al. 2018).
Akülterületi kutatásokkorábban elsősorban a tanyákra fókuszáltak, de az utóbbi
időkben örvendetesen megnövekedett a többi külterületi helyekkel (majorok,
kiskertek, szőlőhegyek) foglalkozó földrajzi kutatások és tanulmányok száma
(Bajmócy2003, Bajmócy- Györki2012, Balogh2012, Balogh - Bajmócy2011,2014,
MASINKA 2018, PÓCSI2009, VASÁRUS2016).
Jelen tanulmány elsősorban a külterületi helyek számát, népességszámát és
típusait és ezek változásait vizsgálja, a legfrissebb adatok bemutatására
koncentrálva. Meg kívánjuk erősíteni vagy cáfolni a korábbi kutatások
megállapításait, a nagyvárosok külterületeivel kapcsolatban és be akarjuk
mutatni a megyei jogú városok közötti különbségeket