DR. MENDÖL TIBOR DEBRECENI ÉVEI (1927-1940)

Absztrakt

A Magyar Földrajzi Társaság Választmánya 1939-ben önálló Emberföldrajzi Tanszék megalapítására tett javaslatot Hóman Bálint vallási- és közoktatási miniszternek, valamint a Budapesti Királyi Pázmány Péter Tudomány-egyetem Bölcsészettudományi Kari Tanácsának. A Kari Tanács támogatta a tanszék létrehozását, s fel is kérték gróf Teleki Pált az új tanszék megszervezésére és vezetésére. Teleki azonban elhárította a felkérést. A Kar ezután a Budapesti Közlönyben meghirdette pályázatát a tanszékvezetői posztra, melyre tizenegyen adták be pályázatukat. A Bölcsészettudományi Kar a pályázatok elbírálására Mályusz Elemér vezetésével egy bizottságot bízott meg. A bizottság Bulla Bélát és Kádár Lászlót „jelentős érdemeik elismerése mellett” kirekesztette a versenyből, mivel fő kutatási területük a fizikai földrajz volt. A versenyben maradt jelentkezők a korabeli magyar emberföldrajz kiemelkedő és jelentős művelői voltak. Így Hantos Gyula, Szabó Pál Zoltán, Temesy Győző, Hézser Aurél, Haltenberger Mihály és Fodor Ferenc. A Bizottság - első helyen  és a többi kiváló pályázót figyelmen kívül hagyva - egyedüliként javasolta Dr. Mendöl Tibort, a Debreceni Tisza István Tudományegyetem  magántanárát a megalapítandó Emberföldrajzi Tanszék vezetőjének. Ez a bizonyára sokak által ismert történet bizonyítja tanulmányom alapgondolatát, hogy a pályázat előtti 13 év Mendöl Tibort megkérdőjelezhetetlenül a hazai emberföldrajz csúcsára juttatta. Tehát Mendöl Tibor Debrecenben eltöltött évei nemcsak az előkészületeket és a bevezetést jelentették a budapesti tevékenység előtt, hanem ezekben az években ő egy kiemelkedő, jelentős eredményeket elérő, érett tudóssá vált. Mi debreceniként büszkén hirdethetjük, hogy Mendöl Tibor a magyar településföldrajz magalapítója – hazai és nemzetközi téren mindmáig legismertebb művelője – munkásságának első tizenhárom évében Debrecenben a Tisza István Tudományegyetem oktatójaként érte el kiemelkedő tudományos sikereit (Süli-Zakar 2005).