OROSHÁZA 18-19. SZÁZADI FEJLŐDÉSÉT ALAKÍTÓ SAJÁTOS TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA

Absztrakt

Egy település bármely céllal és bármely korban történő vizsgálata és a vizsgálódás ered­ménye csak akkor tekinthető relevánsnak, ha a mindenkori térszerkezet komplex köl­csönhatásrendszerét figyelembe veszi. Természetesen ez a kölcsönhatásrendszer és jel­lemző tényezői minden korban más és más módon érvényesülnek.

Ember és a természet kapcsolata örök érvényű. A társadalmi evolúció során ez a kap­csolat minőségében és intenzitásában is folyamatosan változott. A korai ember és ter­mészet kapcsolatot a társadalom és természet kapcsolata váltott fel. Tulajdonképpen olyan bonyolult kölcsönhatásrendszer jött létre a természeti és a társadalmi tér kö­zött, mely alapvetően meghatározza a térszerkezet további konfigurációit és a benne zajló tevékenységek sokaságát. Közgazdasági értelemben a természeti térben meglé­vő erőforrásokat a tőkével és a termelő erőkkel együtt a termelés tényezőjeként kell ér­telmezni. A természeti tér adottságait a települések kialakulásában azonban telepítő té­nyezőként is számon kell tartani. Hiszen pl. a kedvező tájadottság önmagában is je­len­tős földrajzi adszorpciós erőt képvisel. Azonban azt is hangsúlyozni szükséges, hogy a természeti és társadalmi tér közötti kölcsönhatást a termelőerők- és a település­rendszer fejlődésével, a település és a természeti tér közötti kölcsönhatásaként ér­tel­mezhetjük. A fejlődés további szintje viszont már azt eredményezi, hogy a települések korábbi különállása megszűnik, a térszerkezet további sűrűsödésével kialakul a te­le­pülések hierarchikus kapcsolatára és munkamegosztására alapuló egységes településrend­szer (Tóth 1981).

A munkamegosztás nemzeti szintje mellett robbanásszerűen formálódik a nemzetek feletti (szupranacionális) szint, melynek következménye a globalizálódó településrend­szer és ez által a települések globális méretekben kirajzolódó hierarchikus rendsze­re. A települések versenye egyre inkább a település társadalmának kognitív képessége alapján dől el.