ZÖLDTERÜLETEK BUDAPESTEN

Absztrakt

A II. világháborút követően mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban el­ső­sor­ban az építészek, településfejlesztők- és tervezők különítették el és hasz­nál­ták a vá­ro­si zöldterület fogalmát. Az elkülönítés alapja a területhasználat volt. Az 1990-ben el­fo­gadott német területhasználati ren­de­let nem sorolja a városi zöldterüle­tek­hez sem a víz­felületeket, sem az erdőket (Kratke 1995). Hazánkban a 253/1997 (XII. 20.) Kormány­rendelet rögzíti a városok te­rü­let­-fel­hasz­ná­lá­sá­nak kü­lön­böző funk­cionális kategó­riáit (OTÉK). A fővárosra vonatkozó te­rü­let­-fel­hasz­ná­lá­si kategó­riákban a zöldfelületi területek és természetközeli területek együttesen je­len­tik a zöld-, vagy más szóval sza­badterületeket. A zöldfelületi területek a városi par­kokat, köz­parkokat, szabadtéri sport­területet és egyéb kondícionáló zöldfelülete­ket, a ter­mé­szetközeliek pedig turiszti­kai erdőt, védőerdőt és cserjés-gyepes-ligetes te­rü­le­te­ket jelentik. Ez alapján a 2011-ben elfogadott Budapest városfejlesztési kon­cep­ciója 8639,3 hektár városi zöldterülettel számol, ez a főváros területének 16,5 százaléka.