ADALÉKOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG APRÓ- ÉS TÖRPEFALVAINAK TÁRSADALMI JELLEMZŐIHEZ KÓKAI SÁNDOR

Absztrakt

A hazai településhálózat egyik leggyakrabban vizsgált csoportja az ötszáz főnél ala­cso­nyabb népességszámot tömörítő apró- és törpefalvak. Közismert tény, hogy Ma­gyar­or­szág településállományának 1/3-a tartozik az apró- és törpefalvak kategóriájába. Ugyan­akkor az össznépesség alig 2,8%-ának adnak otthont. Mindezek ellenére ki­e­melt figyelem irányul lakóinak társadalmi-gazdasági helyzetére, a települési tér vál­to­zá­saira, a földrajzi környezet átalakulására vagy éppen az ott élők életmódjának, illetve jö­vőképének várható tendenciáira. E témakörök mindegyike külön-külön is könyv­tár­nyi, kiváló összegző és résztanulmányokat megjelenítő szakirodalommal rendelkezik (pl. Beluszky – Sikos 1982, Tóth 1989, 1999, 2011, G. Fekete 2007, 2008, 2009, Pénzes 2010, 2011, Dövényi 2003, Bajmócy – Balogh 2002, Csapó 1999, Beluszky – Kovács 2011, Gulyás 2008 stb.), bizonyítva, hogy a kutatók számára sem közömbös milyen fo­lyamatok zajlanak apró- és törpefalvainkban, legyenek azok az agglomerációkban (Tóth 1999) vagy a határmentén (pl. G. Fekete 2009, Csapó 1999 stb.). E telepü­lés­cso­port differenciálódása az egyes belső törésvonalak mentén térben és időben fo­lya­ma­to­san zajlik, változnak azok a határ- és választóvonalak, amelyek elérése mi­nő­sé­gileg és mennyiségileg új helyzetet eredményez. Tanulmányomban az elmúlt év­ti­zed­ben le­zaj­lott társadalmi változások statisztikai adatokkal reprezentálható változásainak – ko­ránt sem teljes – bemutatására és elemzésére törekszem Északkelet-Ma­gyar­or­szá­gon. A vizsgált települések száma (184 db), inhomogenitása, eltérő földrajzi kör­nye­ze­te és te­rületi differenciáltsága lehetőséget biztosít a regionális sajátosságok kiemelésére me­gyei, kistérségi és lokális viszonylatokban egyaránt.