„Tán túl öregnek tartasz?”
Kancsónapi ünneplés Aristophanés Acharnaibeliek című komédiájában
DOI:
https://doi.org/10.63872/CHVY9838Kulcsszavak:
Anthestéria, Aristophanés, AcharnabeliekAbsztrakt
A tanulmány Aristophanés Acharnaibeliek című komédiájának egyik epizódját helyezi elemzésének középpontjába, amelyben a főszereplő saját magának rendez borünnepet a Dionysia második napján, a kancsónapon. Az elemzés bemutatja, hogyan idézi meg a jelenet a dionysosi ünnepek rituális keretét, és miként szolgál a társadalmi normák ideiglenes felfüggesztésének színteréül. A főhős öreg Dionysosként való fellépése egyszerre humoros szerepjáték és a közösségi rítus privát újrajátszása. A tanulmány szerint a jelenet nem csupán komikus geg, hanem mélyebb reflexió is a színházi és vallási performativitás kapcsolatáról, valamint a hétköznapi ember és isteni szerepek közti átmenet lehetőségéről.
Hivatkozások
Bartlett, R. C. 2020. Against Demagogues: What Aristophanes Can Teach us about the Perils of Populism and the Fate of Democracy, New Translations of the Acharnians and the Knights. Oakland. https://doi.org/10.1525/9780520975361
Bergler, S. 1760. Aristophanis Comoediae undecim Graece et Latine. Leiden. https://doi.org/10.1163/9789004606227
Blaydes, F. H. 1845. Aristophanis Acharnenses. London.
Bolonyai G. 2024a. Arany János művei. Aristophanés fordítások 2. Budapest.
Bolonyai G. 2024b. "Az athéni Kancsók napja és Virágünnep": Ókor 23, 1-21.
Bowie, A. M. 1993. Aristophanes: Myth, Ritual and Comedy. Cambridge. https://doi.org/10.1017/CBO9780511518362
Burkert, W. 1972. Homo Necans. Berlin.
Burkert, W. 1985. Greek Religion. Translated by J. Raffan. Cambridge (Mass.).
Carey, C. 2017. "Staging Allegory": Fountalakis, A. - Markantonatos, A. - Vasilaros, G. (szerk.): Theatre World, Critical Perspectives on Greek Tragedy and Comedy [Studies in Honour of G. Xanthakis-Karamanos]. Berlin-New York, 49-64. https://doi.org/10.1515/9783110519785-004
Cikán, O. 2017. "Eingegrabener Wein, gewinnbringende Syrinx: zum Humor des Longos und einem Übersetzungsproblem (I, 19 und III, 29)": Listy filologické 140, 315-341.
Coulon, V. 1923. Uő (kiad.) Van Daele, H. (ford.): Aristophane, 1. Les Acharniens - Les Cavaliers - Les Nuées. Paris.
Deubner, L. 1932. Attische Feste. Berlin.
Droysen, J. G. 1835. Aristophanes, Werke, 1. Berlin.
Elmsley, P. 1809. Aristophanis Acharnenses. Oxford.
Fauth, W. 1967. "Aphrodite Parakyptusa": Mainz. Abhandlungen der geistes- und sozialwissenschaftlichen Klasse. Wiesbaden, 331-437.
Fisher, N. R. E., 1993. "Multiple Personalities and Dionysiac Festivals: Dicaeopolis in Aristophanes' 'Acharnians'": Greece & Rome 40, 31-47. https://doi.org/10.1017/S0017383500022579
Graham, A. J. 1998. "The Woman at the Window: Observations on the 'Stele from the Harbour' of Thasos": Journal of Hellenic Studies 118, 22-40. https://doi.org/10.2307/632229
Green, J. R. 2012. "Comic Vases in South Italy: Continuity and Innovation in the Development of a Figurative Language": K. Bosher (szerk.): Theater Outside Athens. Drama in Greek Sicily and South Italy. Cambridge, 289-342. https://doi.org/10.1017/CBO9781139032377.017
Habash, M. 1995. "Two Complementary Festivals in Aristophanes' Acharnians": The American Journal of Philology, 116, 559-577. https://doi.org/10.2307/295404
Hamilton, R. 1992. Choes and Anthesteria. Michigan.
Henderson, J. 19912 [19751]. The Maculate Muse: Obscene Language in Attic Comedy. Oxford.
Hoorn, G. van, 1951. Choes and Anthesteria. Leiden.
Kárpáti A. 2019. "Táncra penderített komédiás. Megjegyzések az Antik Gyűjtemény új paestumi vázájához": Ókor 18, 3-20.
Kerényi K. 1976. Dionysos: Archetypal Image of Indestructible Life (ford. Manheim, R.). Princeton. https://doi.org/10.1515/9780691214108
Konstantakos, I. 2019: "Adultery": Sommerstein 2019, 18.
Lauriola, R. 2008. Aristofane: Gli Acarnesi. Milano.
Lissarrague, F. 2013. La cité des satyres: Une anthropologie ludique (Athẻnes VIe-Ve siècles avant J.-C.). Paris.
Mastromarco, G. 1983. Aristofane, Commedie, 1. Acarnesi, Cavalieri, Nuvole, Vespe, Pace. Torino.
Mastromarco, G. 2019: "Sexy Mutes": Sommerstein 2019, 865.
Olson, S. D. 1991. "Firewood and Charcoal in Classical Athens. Hesperia": The Journal of the American School of Classical Studies at Athens 60, 411-420. https://doi.org/10.2307/148074
Olson, S. D. 2002. Aristophanes, Acharnians. Oxford. https://doi.org/10.1093/actrade/9780198141952.book.1
Parke, H. W. 1977. Festivals of the Athenians. London.
Parker, R. 2005. Polytheism and Society at Athens. Oxford.
Pickard-Cambridge, A. W. 19682. The Dramatic Festivals of Athens. Oxford.
Rennie, W. 1909. Aristophanes, The Acharnians. London.
Revermann, M. 2019: "Windows": Sommerstein 2019, 1014.
Ritter, S. 2009. "Dionysos és az emberi világ az athéni vázafestészetben. A Lénaia-vázák és ikonográfiai kapcsolataik" (ford. Böröczki T.): Ókor 8, 24-32.
Russo, C. F. 1994. Aristophanes: An Author for the Stage. London-New York.
Schauenburg, K. 1972. "Frauen im Fenster": Römische Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts 79, 1-15.
Schmidt, S. 2005. Rhetorische Bilder auf attischen Vasen. Visuelle Kommunikation im 5. Jh. v. Chr. Berlin.
Seifert, M. 2011. Dazugehören: Kinder in Kulten und Festen von Oikos und Phratrie: Bildanalysen zu attischen Sozialisationsstufen des 6. bis 4. Jahrhunderts v. Chr. Stuttgart.
Simon, E. 1983. Festivals of Attica: An Archeological Commentary. Wisconsin.
Simon, E. 2004. "The Paestan Painter Asteas": C. Marconi (szerk.): Greek Vases: Images, Contexts and Contoversies. Leiden-Boston, 113-122. https://doi.org/10.1163/9789047405146_012
Smith, A. 2016. "Looking Inside on the Outside of a Pot": Grazebrook, A. - Tsagirkis, B. (szerk.): Houses of Ill Repute: The Archeology of Brothels, Houses, and Taverns in the Greek World. Philadelphia, 143-168. https://doi.org/10.9783/9780812292695-009
Sommerstein, A. H. 1973. Aristophanes. Lysistrata. Acharnians. The Clouds. Harmondsworth.
Sommerstein, A. H. (szerk.) 2019. The Encyclopedia of Greek Comedy. 1-3 [h. n.]. https://doi.org/10.1002/9781118542842
Sutton, R. F., Jr. 1997/1998. "Nuptial Eros: The Visual Discourse of Marriage in Classical Athens": The Journal of the Walters Art Gallery 55/56, 27-48.
Taplin, O. 2007. Pots and Plays: Interactions between Tragedy and Greek Vase‐painting of the Fourth Century BC. Los Angeles.
Theodoridis, G. 2009. Aristophanes. Volume 4. Wealth and Acharnians. [h. n.]
Thiercy, P. 1997. Aristophane, Théâtre complet. Paris.
Trendall, A.D. 1936. Paestan Pottery. London. https://doi.org/10.2307/626658
Trendall, A.D. 1967. Phlyax Vases. London.
Trendall, A.D. 1987. The Red Figured Vases of Paestum. London.
Tzahou-Alexandri, O. 1997. "Απεικονίσεις των Ανθεστηρίων και ο χους της Οδού Πειραιώς του ζωγράφου της Ερέτριας": Oakley, J. - Coulson, W. - Pelagia, O. (szerk.): Athenian Potters and Painters: the Conference Proceedings. Oxford, 473-490.
Wieseler, F. 1851. Theatergebäude und Denkmäler des Buhnenwesens. Göttingen.
Zweig, B. 1992. "The Mute Nude Female Characters in Aristophanes' Plays": Richlin, A. (szerk.): Pornography and Representation in Greece and Rome. Oxford, 73-89.
##submission.downloads##
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.
