Világi szerencse, változó velence

Szerzők

  • Tamás Forgács Szegedi Tudományegyetem, Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet, Magyar Nyelvészeti Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2024.3.346

Kulcsszavak:

szólások, szólásmagyarázatok, történeti frazeológia

Absztrakt

Régibb szólásgyűjteményeinkből több olyan szólásmondás adatolható, amelyekben a szerencse szó a vele hangalakilag összecsengő velence komponenssel együtt szerepel. Ezek mindegyike a szerencse forgandóságára vonatkozik. A kifejezések legkorábbi előfordulásaiban a velence összetevő kisbetűs, később azonban többnyire a tulajdonnévi Velence szóalakot találjuk bennük. Mindebből következően Csefkó Gyula azt feltételezi, hogy a kifejezések velence komponense valójában köznév, jelentése pedig ʼkörhintaʼ, mert a régi körhintákon számos Velencét felidéző motívum volt látható. Ennek a magyarázatnak ugyanakkor komoly gyengéje, hogy velence szavunknak sehonnan sem adatolható ʼkörhintaʼ értelme. Magyarázatot kínál azonban az idézett szólások képi hátterét illetően az, hogy köznévi velence szavunk egyféle textilanyagnak is a neve volt, ebből pedig másodlagosan kialakulhatott a lexéma ʼszélzászló, szélvitorlaʼ jelentése, amely ide-oda fordulván tökéletesen alkalmas a szerencse forgandóságának szemléltetésére.

##submission.downloads##

Megjelent

2024-10-15

Folyóiratszám

Rovat

Szó- és szólásmagyarázatok