A faux pas (társalgási baklövés) jelenség pragmatikai értelmezési és felismerési lehetőségei az explicit nyelvi megformálás függvényében

2. rész

Szerzők

  • Regina Mezőlaki Szegedi Tudományegyetem, Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet, Általános Nyelvészeti Tanszék
  • Lívia Ivaskó Szegedi Tudományegyetem, Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet, Általános Nyelvészeti Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2024.3.277

Kulcsszavak:

faux pas, szándékok, mentális reprezentáció, explicitség, homlokzat

Absztrakt

A faux pas (Stone et al. 1998; Varga et al. 2008; Gál 2016) kellemetlen következményekkel járó társalgási baklövés, amit a kommunikátor hamis vélekedése alapján, sértő szándék nélkül követ el. A baklövés elkövetésének a felismerése összetett kognitív folyamatokat igényel, így mind maga a nyelvi jelenség, mind pedig annak megértése izgalmas kutatási területet biztosít a pszichológia és a pragmatika határterületeinek. Jelen tanulmányban azt mutatjuk be, hogy mit adhat ezen kérdéskör megvizsgálásához a szocio- és kognitív pragmatika eszköztára. Az empirikus adatokon végzett elemzés során a homlokzat, homlokzatóvás (Goffman [1955] 2008), a racionalitási és interperszonális elvek (Nemesi 2016) és a relevanciaelméleti keret (Sperber–Wilson [1986] 1995; Ivaskó 2000; 2005) fogalomkészleteivel dolgoztunk. Kutatásunk eredménye alapján elmondható, hogy a szocio- és kognitív pragmatikai szempontú vizsgálódások segítik a faux pas ernyőfogalomhoz kapcsolódó nyelvi jelenségek differenciálását, illetve a faux pas jelenség felismerésének és értelmezésének hátterében álló következtetési és metapragmatikai folyamatok alaposabb megismerését.

##submission.downloads##

Megjelent

2024-10-15

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok