Ősi esetragok "rejtőzködő" ugor képviseletei

Szerzők

  • László Honti Károli Gáspár Református Egyetem, Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, Magyar Nyelvtudományi Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2019.4.385

Kulcsszavak:

ugor, finnugor, uráli, helyviszonyt jelölő esetragok, adverbium, névutó

Absztrakt

Fentebb helyviszonyt kifejező három ugor esetrag eredetét és esetleges rokonságát vettem górcső alá. Ezek közül kettő ablativusi funkciójú: az -l és a -t ablativusi végződés, a másik -t pedig locativusi. Az -l ablativus ugor kori szülemény, az ugor nyelvek eddig fel nem ismert -t ablativusragja uráli kori, a -t locativusrag az osztjákban csak megkövült adverbiumokban fedezhető fel, és nagy valószínűséggel vannak megfelelői a finn-permi nyelvágban is, tehát finnugor alapnyelvi örökségről van szó.

##submission.downloads##

Megjelent

2019-12-10

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok