Szent István király hamis okleveleinek nyelvtörténeti vizsgálatáról
2. rész
DOI:
https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2023.2.171Kulcsszavak:
bizonytalan kronológiai státuszú oklevelek, 11. század elejére hamisított oklevelek, szórványemlékek, helynevek, speciális módszertani elvekAbsztrakt
A magyar írásbeliség kialakulásának az idejéből, a 11. századból mindössze négy eredetiben fennmaradt hiteles oklevelet ismerünk. Ez a kedvezőtlen forrásadottság teszi indokolttá tehát, hogy a korszak nem hiteles, illetve nem eredeti, azaz bizonytalan kronológiai státuszú okleveleinek a nyelvi anyagára is ráirányítsuk a figyelmünket. Ezek az oklevelek azonban a hiteles oklevelekre kidolgozott módszerek segítségével nem foghatók eredményesen vallatóra. Tanulmányomban a bizonytalan kronológiai státuszú oklevelek vizsgálatát segítő speciális módszertani elveket mutatom be, és ezek alapján teszek megállapításokat Szent István négy hamis (a Bakonybéli, a Pécsváradi és a két Zalavári) oklevelének nyelvtörtneti forrásértékével kapcsolatban.
##submission.downloads##
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2023 Melinda Szőke
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A periodika Open Access hozzáférésű (Gyémánt). A dokumentumok elektronikus formában szabadon elmenthetők, másolhatók; változtatások nélkül, a forrásra való hivatkozással használhatók. Az alkalmazás kereskedelmi célokat nem szolgálhat. Bármilyen terjesztési és felhasználási forma esetében az 1999. évi LXXVI. szerzői jogról szóló törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok az irányadók. Elektronikus változatára a CC BY-NC-ND (Creative Commons – Attribution-NonCommercial-NoDerivatives) licenc feltételei érvényesek.
A folyóirat a szerzők számára időbeli korlátozás nélkül és díjmentesen engedélyezi, hogy kézirataiknak a szerkesztőség által elfogadott, akár a lektori javításokat is tartalmazó, de nem végleges (ún. pre-print) változatait közzétegyék: e-mailen, a szerző vagy intézménye honlapján, illetve a szerző intézményének, egyetemének zárt vagy korlátozás nélkül elérhető repozitóriumában, illetőleg egyéb non-profit szervereken. Amikor a szerző ily módon terjeszti művét, figyelmeztetnie kell olvasóit, hogy a szóban forgó kézirat nem a mű végső, kiadott változata. Ha a cikk végső változata már megjelent nyomtatott, illetve online formában, mindenképpen javasolt és engedélyezett a szerzőnek ezen (post-print) változatot használnia. Ebben az esetben meg kell adnia a folyóiratbeli megjelenés pontos helyét, adatait is. A szerző a közlemény szerzői jogait megtartja, esetleges másodközlés esetén azonban a cikk első megjelenésének bibliográfiai adatait is közölnie kell.
