Szent István király hamis okleveleinek nyelvtörténeti vizsgálatáról

1. rész

Szerzők

  • Melinda Szőke Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Intézet, Magyar Nyelvtudományi Tanszék; Magyar Nyelv- és Névtörténeti Kutatócsoport

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2023.1.56

Kulcsszavak:

bizonytalan kronológiai státuszú oklevelek, 11. század elejére hamisított oklevelek, szórványemlékek, helynevek, speciális módszertani elvek

Absztrakt

A magyar írásbeliség kialakulásának az idejéből, a 11. századból mindössze négy eredetiben fennmaradt hiteles oklevelet ismerünk. Ez a kedvezőtlen forrásadottság teszi indokolttá tehát, hogy a korszak nem hiteles, illetve nem eredeti, azaz bizonytalan kronológiai státuszú okleveleinek a nyelvi anyagára is ráirányítsuk a figyelmünket. Ezek az oklevelek azonban a hiteles oklevelekre kidolgozott módszerek segítségével nem foghatók eredményesen vallatóra.

Tanulmányomban a bizonytalan kronológiai státuszú oklevelek vizsgálatát segítő speciális módszertani elveket mutatom be, és ezek alapján teszek megállapításokat Szent István négy hamis (a Bakonybéli, a Pécsváradi és a két Zalavári) oklevelének nyelvtörtneti forrásértékével kapcsolatban.

##submission.downloads##

Megjelent

2023-06-01

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok