Ez egy régi verzió, publikálva: 2018-12-12. Legfrissebb verzió elolvasása.

Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből

Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek

Szerzők

  • Erika Terbe Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.4.471

Kulcsszavak:

reformkor, nyelvemlékkiadás, Magyar Tudós Társaság, Döbrentei Gábor, Régi Magyar Nyelvemlékek, forrásközlési elvek, névmagyarosítás

Absztrakt

A reformkor függetlenedési törekvései során felértékelődött a nyelv kérdése. Az 1830-ban megalakuló Magyar Tudós Társaság intézményes keretet adott a magyar nyelv ápolásának: első és legfontosabb feladata a nemzeti nyelv művelése. 1832-ben döntöttek arról, hogy a lappangó régi magyar kéziratokat össze kell gyűjteni, hogy az elavult magyar szavakat és a régi magyar szerkezeteket kimentsék a nyelvemlékekből; a magyar történelem oknyomozó feltárásához a hazai könyvtárakban lévő kéziratok felkutatását, eredeti oklevelek összegyűjtését, lemásolását, majd kútfők gyűjteményében kiadását határozták el. Az összegyűlt nyelvemlékeket először a Régi Magyar Nyelvemlékek sorozatban adták közre. A szerkesztéssel és a nyomdai előkészítő munkákkal Döbrentei Gábort bízták meg 1834-ben. Az 1. kötet 1838-ban, a 2. 1840-ben, a 3. 1842-ben jelent meg. A 4–5. kötet szerkesztését 1888-ban Volf György fejezte be. Az RMNy. forrásközlési alapelvei ma is helytállóak, bár a szövegkiadásban vannak hibák. Döbrentei Gábor (1785–1851) az Akadémia egykori titkára, irodalomszervező, fordító, író – irodalomtörténeti megítélése ellentmondásos. Legnagyobb érdeme a nyelvemlékek gyűjtésében végzett munkája, de nyelvújítóként is tevékenykedett: szóalkotásai mellett a budai hegyvidék neveinek visszamagyarosításában vállalt fontos szerepet.

##submission.downloads##

Megjelent

2018-12-12

Verziók

Folyóiratszám

Rovat

Tudománytörténet