Szent István kori szórványok névtani vizsgálata

Korai helyneveink és a névkontinuitás

Szerzők

  • Rita Póczos Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Intézet, Magyar Nyelvtudományi Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.4.392

Kulcsszavak:

őstörténet, helynévkontinuitás, helynévetimológia, szórványemlékek, a Pécsi püspökség alapítólevele

Absztrakt

A dolgozat a pécsi püspökség alapító okiratának helynévi adatait veszi számba etimológiai szempontból, különös tekintettel a nevek lehetséges folytonosságára. A dokumentum legtöbb helynévadata valószínűleg a honfoglalás előtti előzmények folytatása; ez azonban nem feltétlenül jelenti minden esetben a népesség folytonosságát. A névfolytonosság valószínűsége a különböző névtípusok között eltérő. A dokumentumban latin alakban előforduló folyónevek (valamint a párhuzamos vulgáris változatok, mint a Duna vagy a Száva) folyamatosak voltak Az oklevél más latin nevei mögött húzódó, de írott forrásokban csak később megjelenő vulgáris Pécs, esetleg a német Raab szintén kontinuusak lehetnek, és a vízneveknél határozottabban, földrajzilag kötöttebben utalnak az egymást váltó népcsoportok kontaktusára. Az oklevél helynevei közül bizonyosan a honfoglalás után keletkeztek a Győr és a Tápé településnevek, valamint a Kapos víznév. A többi név esetében a kontinuitás kérdésében jelenleg aligha tudunk állást foglalni.

##submission.downloads##

Megjelent

2018-12-12

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok