Ősmagyar kori latin és (elő)újlatin jövevényszavak a magyar nyelvben?

Szerzők

  • Jenő Kiss Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyar Nyelv¬tudományi és Finnugor Intézet, Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.2.201

Kulcsszavak:

könyv az ősmagyar kor feltételezett latin/újlatin jövevényszavairól, módszertani problémák a korai jövevényszók kutatásában

Absztrakt

Egy 2016-ban Aachenben megjelent könyv igazi meglepetést ígér a nyelvtörténet számára: a szerző a latin és (elő)újlatin kölcsönszavak megjelenését próbálja bemutatni az ősmagyar korban (Fritsche István, Koinzidenzen. Eine Studie über echte oder vermeintliche lexikalische der E. Romania aufs Urungarische). Miért meglepetés? Az etimológusok konszenzusos álláspontja szerint az ősmagyar korból (895 előtt) nem igazolhatóak ilyen kölcsönszavak. Jelen dolgozat szerzője behatóan tanulmányozta a könyvet. Az eredmény a következő. A könyv írója nem teszi világossá, hogy a magyarokról hol és mikor lehetett azt állítani, hogy 895 előtt intenzív kapcsolatot tartottak fenn latin vagy (elő)újlatin nyelvet beszélőkkel (ez a tucatnyi szókölcsönzés előfeltétele lenne). Ezenkívül a javasolt etimológiák nem felelnek meg az etimológiai vizsgálatok szigorú követelményeinek. A könyv szerzője fantáziadús ötletekkel áll elő, de figyelembe véve a történelmi események tisztázatlanságát és az (elő)újlatin adatok datált bemutatásának hiányát, ezek az elképzelések nem mennek át a megbízhatóság próbáján. Összegezve: a könyv nem bizonyítja, hogy a latin és (elő)újlatin kölcsönszavak az ősmagyar korban kerültek volna a magyar nyelvbe.

##submission.downloads##

Megjelent

2018-09-29

Folyóiratszám

Rovat

Kisebb közlemények