Boszorkányperek lejegyzési és kommunikációs stratégiái – Módszer, párhuzam, problémák

Szerzők

  • Mónika Varga Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola; MTA Nyelvtudományi Intézet

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.2.185

Kulcsszavak:

boszorkányperek, 16–18. század, tanúvallomás, egyöntetűség elve, írásbeli és kommunikációs kontextus

Absztrakt

Jelen írás a 16–18. századi magyar boszorkányperek tanúvallomásának írott és kommunikációs kontextusát tárja fel. Különösen az írástudók beavatkozásának lehetőségeivel és módjaival próbál számot adni. A bírósági jegyzőkönyvek mai rögzítési módjaihoz képest a történeti anyag számos lényeges elvi különbséget tár fel: a legvilágosabban az explicit megfogalmazásra való törekvés fedezhető fel (szituációs/tematikus kontextus ötvöződik); kevésbé derül ki a nyelvhasználat idealizálása és a szóbeli diskurzus sajátosságainak mellőzése. Mindezek a boszorkányperek sajátos jogi és kulturális beágyazottságához kapcsolódnak.

##submission.downloads##

Megjelent

2018-09-29

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok