Magánhangzó-minőségek meghatározása nyelvatlaszadatok alapján

Szerzők

  • Fruzsina Sára Vargha Nyelvtudományi Intézet

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2020.4.442

Kulcsszavak:

Magyar dialektológia, magánhangzó-minőségek, formánsmérés, nyelvföldrajz, nyelvatlaszok

Absztrakt

Az elmúlt húsz évben a magánhangzók minőségének akusztikai elemzése általánosságban a nyelvjáráskutatásban, azon belül is a nyelvjárásföldrajzban általánosan elfogadott megközelítéssé vált. Általában a normalizált magánhangzó formáns értékeket térképezzük fel és statisztikailag elemezzük. Míg a magyar nyelv nem szabványos fajtáinak akusztikai jellemzőinek leírására eddig keveset tettek, több mint egymillió adatpéldány található a számítógépes nyelvjárási atlaszokból, elsősorban a Magyar nyelvjárások atlaszából (AHD. A hangminőségeket az AHD-ben alapszimbólumokkal és szükség szerint diakritikus karakterekkel jelöljük, a szabványos magyar átírási rendszer szerint. Jelen tanulmány megkísérli kvantitatív keretben meghatározni egyes magánhangzók tipikus tulajdonságait a szubjektíven átírt atlaszadatok alapján, és felmérni ezen hangminőségek térbeli alakulását. Ebből a célból a becsült F1 és F2 értékek vokális szimbólumok és diakritikus jelek számos kombinációjához vannak rendelve. Az AHD minden egyes helyén tipikus F1 és F2 értékeket számítanak ki a különböző magánhangzóváltozatok gyakoriságának függvényében, az atlaszban leírtak szerint, a három legnyitottabb magánhangzóra /a:/, /ͻ/ és /ɛ/. Ezeket a tipikus F1 és F2 értékeket úgy térképeztük fel, hogy megmutassuk az egyes vizsgált magánhangzók fonetikai minőségének térbeli különbségeit. A magánhangzók artikulációjának térbeli mintázatainak jobb megértéséhez elengedhetetlen lenne egy nagyszabású, a magánhangzók akusztikai mérésére összpontosító dialektuskutatás.

##submission.downloads##

Megjelent

2020-12-30

Folyóiratszám

Rovat

Tanulmányok