Analógia a jelölt mássalhangzó-kapcsolatra végződő, idegen eredetű főnevek tárgyesetében

Szerzők

  • Gyula Lantay Szegedi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Általános Nyelvészeti Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2020.3.299

Kulcsszavak:

analógia, bandák, tárgyeset, extraszillabikusság, kötőhangzó, mássalhangzó-kapcsolat

Absztrakt

Ez a cikk azokat az idegen eredetű főneveket vizsgálja, amelyek végén mássalhangzócsoportok vannak, hogyan viselkednek, amikor a magyar anyanyelvűek ragozzák őket. Más magyar főnevektől eltérően (vagy amit a beszélők magyar főnévnek tartanak), a magyar anyanyelvűek jelentős része ezekhez a főnevekhez kötőhangzó nélkül adja hozzá a ragozási esetjelzőt (pl. taps > tapsot [tɒpʃ] > [tɒpʃot] 'taps, név > acc.' de Hanks > Hankst [hɛŋks] > [hɛŋkst]), ami nagyon váratlan. A vizsgálat az analóg nyelvtan modelljén belül zajlott. A [ks], [ns] vagy [ps] mássalhangzó-csoportra végződő monomorf magyar főnevek csoportja elősegíti egy kötőhangzó megjelenését az idegen eredetű, hármas mássalhangzó-kapcsolatra végződő szavak végén, amikor a magyar beszélők ragozzák őket tárgyesetben. Ha viszont a tárgyesetben az idegen eredetű főnevek végén nincs kötőhangzó, akkor az őket érintő banda azokat a magyar monomorf főneveket foglalja magában, amelyekben [s]-t tartalmazó, nem elágazó kódok találhatók. Három banda hat a kettős mássalhangzó-kapcsolatra végződő idegen eredetű főnevekre. Az első az, ahol az elágazó kód első mássalhangzója [r] vagy [l], és egy kötőhangzóra van szükség. A második és harmadik banda olyan magyar monomorf főneveket tartalmaz, amelyek nem elágazó kódjaik [l]-lel (a második banda esetében) vagy [n]-nel (a harmadik banda esetében) vannak. Ez a két banda lehetővé teszi tagjainak, hogy kimutassák a kötőhangzó hiányát, amikor tárgyesetben vannak.

##submission.downloads##

Megjelent

2020-11-25

Folyóiratszám

Évf. 116 szám 3 (2020): Magyar Nyelv

Rovat

Tanulmányok

License

Copyright (c) 2024 Gyula Lantay

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.

A periodika Open Access hozzáférésű (Gyémánt). A dokumentumok elektronikus formában szabadon elmenthetők, másolhatók; változtatások nélkül, a forrásra való hivatkozással használhatók. Az alkalmazás kereskedelmi célokat nem szolgálhat. Bármilyen terjesztési és felhasználási forma esetében az 1999. évi LXXVI. szerzői jogról szóló törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok az irányadók. Elektronikus változatára a CC BY-NC-ND (Creative Commons – Attribution-NonCommercial-NoDerivatives) licenc feltételei érvényesek. 

A folyóirat a szerzők számára időbeli korlátozás nélkül és díjmentesen engedélyezi, hogy kézirataiknak a szerkesztőség által elfogadott, akár a lektori javításokat is tartalmazó, de nem végleges (ún. pre-print) változatait közzétegyék: e-mailen, a szerző vagy intézménye honlapján, illetve a szerző intézményének, egyetemének zárt vagy korlátozás nélkül elérhető repozitóriumában, illetőleg egyéb non-profit szervereken. Amikor a szerző ily módon terjeszti művét, figyelmeztetnie kell olvasóit, hogy a szóban forgó kézirat nem a mű végső, kiadott változata. Ha a cikk végső változata már megjelent nyomtatott, illetve online formában, mindenképpen javasolt és engedélyezett a szerzőnek ezen (post-print) változatot használnia. Ebben az esetben meg kell adnia a folyóiratbeli megjelenés pontos helyét, adatait is. A szerző a közlemény szerzői jogait megtartja, esetleges másodközlés esetén azonban a cikk első megjelenésének bibliográfiai adatait is közölnie kell.