Előtagos és előtag nélküli vonatkozó névmások versengése a középmagyar kor első félévszázadában

Absztrakt

Az ómagyar kortól napjainkig tartó folyamat az előtagos és előtag nélküli relatív névmások versengése. Az innovatív változat egy demonstratív névmás és egy relatív névmás sorozatának újraelemzésével jött létre. A mai magyar relatív névmások kialakulásában egymást követő grammatizálódási folyamatokat figyelhetünk meg. Az előtagos változat a késő ómagyar óta dokumentálható. Az előtagú formák terjedése a középmagyar kor első évtizedeiben lendül fel. A cikk azt a kérdést vizsgálja, hogy melyik regiszternek volt a vezető szerepe ebben a fejlesztésben. A beszélt élőnyelvhez közeli nyelvhasználatnak volt-e a nyelvi változások elindításának elsődleges terepe? Vagy a könyvnyomtatás által formált írott nyelv lehetővé tette az innováció könnyebb fejlődését? Körülbelül 4000 adatpontból álló mintán vizsgáltam a ki ~ a(z)ki, mi ~ a(z)mi  és a mely ~ a(z)mely párok viselkedését. Az eredményeket százalékos eloszlást ábrázoló diagramok segítségével mutatom be. Az eltérések nagyságára vonatkozó állítások jelentőségét is teszteltem. Emellett kitérek a nyelvi változás terjedésének általános kérdéseire is. A dolgozat fő eredménye, hogy a három névmáspárból kettő esetében a könyvnyelv elsőbbséget élvez a beszélt nyelvvel szemben. A bibliafordítások idiómája azonban mindkét regiszterrel szemben az első helyet foglalja el. Így tehát elmondható, hogy a kifinomultabb nyelvhasználat és a csiszolt stílus nyitottabbnak tűnik az innovációra a vizsgált jelenség tekintetében.