Ősmagyar hangtörténeti talányok 2.

U/FU/Ug *-t- > ősm. *-δ- > *z > m. -d(-) ~ -z(-)

Absztrakt

A kutatók hagyományosan a szokatlan z ~ d mássalhangzó-váltakozást feltételezik az egyébként elvárt (nem váltakozó) z helyett: bűz ~ büdös, víz, vizes ~ vides (vedel), ez/az ~ ide/oda, íz, ízes ~ édes. Ezek közül a bűz ~ büdös egy óiráni kölcsönszóra nyúlik vissza, és a különböző magyar alakok forrása az iráni forrásnyelvek (d/δ ~ z) váltakozása lehet. A víz, vizes ~ vides, vedel és ez/ az ~ ide/oda esetén hangváltozás PU/PFU/PUg *-t- > PHu *-δ- > *-z- > Hu -d(- ) ~ -z(-), amely az ómagyar lakosság egy részének a nyelvjárásában játszódott le, a mai kettős változatok kialakulásához vezethetett. Mindkét ízes ~ édes melléknevet az íz származékának tekinti a hagyományos etimológiai irodalom, az ízes-t a szabályos alaknak, az édeset pedig a z ~ d váltakozáson alapuló analógia eredményének tekintve. A jelen írás amellett érvel, hogy az édes egy mára kihalt magyar ed, éd kifejezésre nyúlik vissza, amely az ’ízletes, kellemes’ jelentést is felvette. – Az itt előadott U/FU/Ug *-t- > ősm. *-δ- > *-z- > m. -d(-) ~ -z(-) magyarázat kétségtelenül helyesnek látszik, és legerősebb bizonyítéka az ez ~ ide, az az ~ oda és a (víz >) vizes ~ vides (vedel) szópárok léte.