Benkő Loránd a néprajzos szemével

Absztrakt

Benkő Loránd mindenekelőtt a magyar nyelv tudósa volt. Első közleményei a helynévkutatás tárgyköréhez és a nyelvföldrajzhoz kapcsolódtak. Egyetemi tanárként és A magyar nyelvjárások atlaszán dolgozó akadémiai munkacsoport tagjaként maga is megismerkedett az évekig tartó terepmunka során a Kárpát-medence és Moldva nyelvjárásaival. Benkő foglalta össze a nyelvföldrajz feladatait. Ő írt egyetemi tankönyvet a történeti dialektológiáról. Úttörő munkát írt a régi magyar személynévadásról, megállapította a kételemű személynevek, a családnevek megjelenését a kései középkorban (13. sz. vége – 15. század). A történeti névtan kutatási módszereire alapozva, a helynevek tipológiáját és etimológiáját vizsgálva és rendszerezve, a nyelvjárástörténeti tényeket számba véve tárja fel a székelyek megtelepedésének mozzanatait Erdélyben és a moldvai csángók történetét is. Ezzel a módszerrel vizsgálta a Pinka-vidék (mai Burgenland, Ausztria) településeinek történetét is. Benkő Loránd fontos szerepet vállalt magára két etimológiai szótár szervezésében és felügyeletében (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1–3., 1967–1976) és az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (1–2., 1993–1996). Ezek a művek alapul szolgálnak a magyar népi kultúra történetének, kronológiájának vizsgálatában is. Benkő Loránd tanári és tudományszervező munkái maradandó hatást gyakoroltak számos akadémiai szaktudományra, a bölcsészettudományok széles területére. Jó barátja volt a magyar néprajztudománynak is.