A nyelvjárási adatközlő nyelvi konstruálása

Esettanulmány a Szlovákiai magyar nyelvjárási hangoskönyv szövegeiből

Szerzők

  • Gábor Nagy Tolcsvai Eötvös Loránd Tudományegyetem, Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Mai Magyar Nyelvi Tanszék; Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
  • Károly Presinszky Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet

DOI:

https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2021.4.485

Kulcsszavak:

dialektológia, fogalmi kidolgozás, hangoskönyv, kontextualizáció, mondatkonstrukció, spontán beszéd, szemantika, szubjektivizáció

Absztrakt

A szerzők komplex módon, a korpusz egységeit szövegként értelmezve vizsgálják szlovákiai kisebbségi beszélők spontán nyelvjárási beszédeinek (interjúinak) jelentéstani és pragmatikai jellemzőit. A Szlovákiai Magyar Nyelvjárási Hangoskönyv rögzített, lejegyzett anyagából három nyelvjárási régióból kilenc szöveg (szövegrészlet) vizsgálatára kerül sor. A vizsgálat a következő négy szempont szerint történt: az adatközlők mondatszerkesztésének jellemzői (a kifejezett jelenet, típusa, a szereplők és körülmények megkonstruálásának jellemzői; a mondatban a beszélő által megvalósított közlési funkció; a kontextualizálók szerepe); az adatközlőtől megkérdezett központi fogalom szemantikai megkonstruálásának módja; az adatközlőnek a témához való viszonya és a szubjektivizáltság mértéke; az adatközlőnek a beszédhelyzethez való viszonya (az interjú beszédhelyzetében). Az eredmények azt jelzik, hogy a korpuszban a leggyakoribb az alapértelmezés szerinti (legegyszerűbb) mondattípus, a semleges pozitív kijelentő mondat. Ezeket korlátozott információmennyiség (csak a szükséges bővítmények és módosítók sora) jellemzi, mindennapi helyi eseményeket, állapotokat és helyzeteket kifejezve pozitív kijelentésekben, helyi közösségi, tér- és időbeli kontextuális elemekre utalva. A beszélgetések központi témáit a beszélők keretek és forgatókönyvek Gestaltként való szemantikai és pragmatikai használata révén fejtik ki, csak néhány jellegzetes elemre utalva. A beszélők az eseményeket és helyzeteket nagyfokú objektivizálással konstruálják meg, bár ezek a részek szubjektivizált nézőpontba vannak foglalva, főképp diskurzusjelölőkkel. A beszélők a beszédhelyzethez való viszonyukat általában impliciten diskurzusjelölőkkel és metapragmatikai kifejezésekkel jelzik, nem túl nagy számban. A három nyelvjárási régióból származó interjúszövegek között az elemzett adatok alapján nincsen lényeges különbség, miközben fonológiai és morfológiai tekintetben erősen eltérnek.

##submission.downloads##

Megjelent

2022-03-05

Folyóirat szám

Rovat

Élőnyelv