950 éves a Garamszentbenedeki alapítólevél
DOI:
https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2025.3.305Kulcsszavak:
alapítólevél, helynevek, évforduló, helynévtörténeti forrásérték, bizonytalan kronológiai státuszú oklevelekAbsztrakt
A Garamszentbenedeki oklevelet 1075-ben adták ki, azaz idén 950 éves. Ez az oklevél több szempontból is fontos forrása a magyar nyelvtörténeti kutatásoknak. Az oklevél egy jelentős, az ország sok részén birtokos bencés apátság alapításáról szól. A magyarországi latin nyelvű írásbeliség első évszázadában keletkezett alapítólevél emellett gazdag magyar nyelvű szórványanyaga miatt is figyelemre érdemes nyelvemlékünk. Jelentősége abban is megmutatkozik, hogy noha erre az oklevélre sokáig nem figyelt fel a nyelvészeti kutatás, monografikus feldolgozása további, státuszát tekintve hasonló oklevél feltárásához is hozzájárult. E jeles évfordulóra írt tanulmányomban azt a kérdéskört járom körül, hogy hogyan értékelhetjük az alapítólevelet mint helynévtörténeti forrást. Ez az oklevél nem maradt fenn eredetiben, csak 13. századi kibővített (azaz interpolált) változatában. Bizonytalan kronológiai státusza miatt szövegében ezért alapvetően két kor (a 11. és a 13. század) hangjelölési és névhasználati szokásai keverednek, névtörténeti szempontból mégis fontos forrásként vehetjük figyelembe az adatokban nem bővelkedő 11. század vonatkozásában. Ezt a kijelentésünket egyrészt arra alapozhatjuk, hogy a nevek kétharmada az interpolált oklevél eredeti részeiben szerepel, másrészt az utólagos beszúrásnak tekintett részek helynevei között is szép számmal lehetnek korábbi keletkezésűek. Az interpoláció koránál korábbi létezést bizonyos esetekben az interpolált oklevél 1075. évi oklevélből származó részei vagy egyéb források egyértelműen igazolják. Más esetekben pedig az interpolált helynevek csoportok szerinti elemzése alapján következtethetünk korábbi névtörténeti forrásértékükre.
Hivatkozások
DHA. = Diplomata Hungariae antiquissima. Accedunt epistolae et acta ad historiam Hungariae pertinentia. 1. Ab anno 1000 usque ad annum 1196. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.
Érszegi Géza 1986. Oklevéltan. In: Kállay István szerk., A történelem segédtudományai. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Budapest. 12–28.
Fügedi Erik 1999. Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio: a nemzetiségi monostor. Századok 125: 35–67.
Gy. = Györffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 1–4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1998.
Hoffmann István 2010. A Tihanyi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás. A Magyar Névarchívum Kiadványai 16. Debrecen Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Katona Csill a 2020. Fonotaktikai szerkezetet módosító hangváltozások az ómagyar korban. A Magyar Névarchívum Kiadványai 51. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó.
Keglevich Kristóf 2010. A garamszentbenedeki apátság története az Árpád-korban. In: Nagy Balázs szerk., Középkori mozaik. Az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola doktoranduszainak tanulmányai. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest. 43–69.
Keglevich Kristóf 2012. A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és Anjou-korban (1075–1403). Capitulum 8. Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézet Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéke, Szeged.
Knauz Nándor 1890. A Garan-melletti Szent-Benedeki apátság 1. Budapest.
Koszta László 2009. A nyitrai püspökség létrejötte. Nyitra egyháztörténete a 9–13. században. Századok 143: 257–318.
Kovács Éva 2018. A Százdi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás. A Magyar Névarchívum Kiadványai 48. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Kristó Gyula 1976. Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta historica 55. József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, Szeged.
Laszlovszky József 1981. A Tiszazug középkori emlékeinek régészeti kutatása. In: Szabó László szerk., 10 éves a Tiszazug kutatása. Damjanich János Múzeum, Szolnok. 17–29.
Pelczéder Katalin 2022. A Bakonybéli összeírás mint nyelvtörténeti forrás. A Magyar Névarchívum Kiadványai 56. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Rácz Anita 2022. A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára. Partium Kiadó, Nagyvárad.
Solymosi László 2001. Oklevéltan. In: Bertényi Iván szerk., A történelem segédtudományai. Osiris Kiadó, Budapest. 153–168.
Solymosi László 2006. Írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Argumentum Kiadó, Budapest.
Str. = Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 1–3. Szerk. Ferdinandus Knauz – Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii, 1874–1924.
Szentpétery Imre 1930. Magyar oklevéltan. Magyar Történelmi Társulat, Budapest.
Szovák Kornél 2001. Monachorum pater ac dux. A bencés szerzetesség korai századai Magyarországon. In: Takács Imre szerk., Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Bencés Főapátság, Pannonhalma. 35–47.
Szőke Melinda 2015. A garamszentbenedeki apátság alapítólevelének nyelvtörténeti vizsgálata. A Magyar Névarchívum Kiadványai 33. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. https://doi.org/10.35528/Helynevtort/17/02
Szőke Melinda 2021. A hamis oklevelek helynévtörténeti forrásértékének meghatározásáról. Helynévtörténeti Tanulmányok 17: 43–54.
Takács Imre 2001. Garamszentbenedek temploma és liturgikus felszerelése. In: Takács Imre szerk., Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Bencés Főapátság, Pannonhalma. 159–226.
Tóth Valéria 2001. Az Árpád-kori Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótára. A Magyar Névarchívum Kiadványai 6. Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Debrecen.
##submission.downloads##
Megjelent
Verziók
- 2025-11-20 (3)
- 2025-11-16 (1)
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2025 Melinda Szőke
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A periodika Open Access hozzáférésű (Gyémánt). A dokumentumok elektronikus formában szabadon elmenthetők, másolhatók; változtatások nélkül, a forrásra való hivatkozással használhatók. Az alkalmazás kereskedelmi célokat nem szolgálhat. Bármilyen terjesztési és felhasználási forma esetében az 1999. évi LXXVI. szerzői jogról szóló törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok az irányadók. Elektronikus változatára a CC BY-NC-ND (Creative Commons – Attribution-NonCommercial-NoDerivatives) licenc feltételei érvényesek.
A folyóirat a szerzők számára időbeli korlátozás nélkül és díjmentesen engedélyezi, hogy kézirataiknak a szerkesztőség által elfogadott, akár a lektori javításokat is tartalmazó, de nem végleges (ún. pre-print) változatait közzétegyék: e-mailen, a szerző vagy intézménye honlapján, illetve a szerző intézményének, egyetemének zárt vagy korlátozás nélkül elérhető repozitóriumában, illetőleg egyéb non-profit szervereken. Amikor a szerző ily módon terjeszti művét, figyelmeztetnie kell olvasóit, hogy a szóban forgó kézirat nem a mű végső, kiadott változata. Ha a cikk végső változata már megjelent nyomtatott, illetve online formában, mindenképpen javasolt és engedélyezett a szerzőnek ezen (post-print) változatot használnia. Ebben az esetben meg kell adnia a folyóiratbeli megjelenés pontos helyét, adatait is. A szerző a közlemény szerzői jogait megtartja, esetleges másodközlés esetén azonban a cikk első megjelenésének bibliográfiai adatait is közölnie kell.
