A szófajiság és a kollokáció empirikus vizsgálata a magyarban

1. rész

Absztrakt

A szófajiságnak és a kollokációnak a grammatikában, illetve a korpusznyelvészetben számos megközelítése létezik. A tanulmány a szófajiságot és a kollokációt a beszélők tudása szempontjából vizsgálja. Fő kérdésünk, hogy a kollokálódás és a szófaji azonosság milyen mértékben kapcsolhatja össze a szavak mentális reprezentációját. Ennek a kérdésnek a megválaszolására lexikai döntési feladatokat végeztettünk magyar anyanyelvű beszélőkkel. A kísérleti személyeknek arról kellett minél gyorsabban döntést hozniuk, hogy létező főnevet, igét látnak-e vagy ún. álszót. A vizsgálat a magyar nyelvben létező főnevek és igék előtt megjelenő, kollokációjukban összefüggő és/vagy szófajiságukban megegyező szavak előfeszítő hatásának mérésére irányult. Kísérletünkben sem a szófajiság, sem a kollokáció nem mutatott főhatást az előfeszítést illetően. Szignifikánsnak bizonyult ugyanakkor az álszavak elutasítása és a valódi szavak felismerése közötti reakcióidő eltérése, az álszavak feldolgozása sokkal lassabb volt, mint a valódi szavaké.