H. Szilágyi István – Fekete Balázs (szerk.): Iustitia modellt áll

Absztrakt

Ez a recenzió H. Szilágyi István és Fekete Balázs szerkesztésében megjelent „Iustitia modellt áll” című kötetet mutatja be, amely a „jog és irodalom” interdiszciplináris kutatási területet járja körül Magyarországon. A bevezetőben a szerkesztők leszögezik, hogy a jog a legágazatosabban értelmezett kultúra része, és így az irodalomhoz is kapcsolódik. A könyv tematikája jog és magyar irodalom, jog és világirodalom, valamint jog és képzőművészet fejezetekre oszlik, és elméleti, gyakorló jogászoknak, joghallgatóknak és laikusoknak is ajánlott. A recenzens arra keresi a választ, hogy a „jog és irodalom” kutatás milyen módszerekkel járulhat hozzá a jogászi kultúrához és a jogászság szakmai önértelmezéséhez. Az első tanulmány (Horkay Hörcher Ferenc: Jog és irodalom a keresztény-humanista nevelési eszményben) a kiindulópontot fogalmazza meg, miszerint a jog és irodalom nem válik el teljesen egymástól, amíg az ideológiai háttér antik gyökerekből táplálkozik. Hangsúlyozza a jogi képzés elitképzés jellegét, és a klasszikus műveltség antik örökségének fontosságát az önművelés szempontjából. Horváth Attila Arany János balladainak jogi eseteit elemző írása Arany sokoldalúságát és jogtörténeti forrásértékét mutatja be. Zombor Ferenc Madách Imre „Az ember tragédiája” és „A civilizátor” című műveit jogbölcseleti szempontból vizsgálja, alapvető kérdéseket feszegetve a helyes jog fogalmáról és a társadalmi berendezkedésről. Falusi Márton esszéje a jó kormányzásról és a jó demokráciáról szóló kérdéseket boncolgatja Eötvös József „A falu jegyzője” című munkáját követve. A recenzió összegzi, hogy a könyv bár előadások gyűjteményének tűnhet, célja a jog klasszikus felfogásának „visszaperlése”, és rávilágít arra, hogy irodalmi és jogi szövegeket egyaránt érdemes búvárolni.