Alkotmányszöveg és értelmező precedens az alkotmánybíráskodásban

Absztrakt

Ez a tanulmány az alkotmánybíróságok precedensbírósági jellegét, az alkotmánybírák mérlegelési szabadságát, valamint az alkotmányszöveg és a precedensek közötti viszonyt vizsgálja az alkotmánybíráskodásban. Különbséget tesz a vertikális és horizontális precedenskötöttség között, kiemelve, hogy az alsóbb bíróságok számára kötelező a felsőbb bíróságok döntése, míg a legfelsőbb szinten a kötöttség lazább, és az eltérés lehetősége mindig nyitott marad. A szerző bemutatja a precedenskötöttség három fokozatát az Egyesült Államok gyakorlatán keresztül: az enyhébb, a középerős és a leginkább precedensbarát álláspontokat. Az enyhébb megközelítés szerint csak nyitott alkotmányi rendelkezések esetén van helye precedensnek, és az alkotmány szövege mindig elsőbbséget élvez. Az erősebb kötöttséget vallók szerint a precedens felülbírálásához nem elegendő annak hibás volta, hanem jogbizonytalanságot vagy egyéb károkat kellene okoznia. A leginkább precedensbarátok a common law koncepcióját fogadják el, ahol a precedensek magasabb rendűek lehetnek az írott alkotmánynál. A tanulmány kitér az alkotmánybírák politikai értékvilágának hatására a precedenskötöttséghez való viszonyukra, különösen az amerikai liberális/konzervatív értelmezési "csavarra". Végül elemzi a precedensdöntés alkotmányszöveghez való közelségét/távolságát, rámutatva, hogy az alkotmányszövegtől elszakadó döntéseknek alacsonyabb a kötelező ereje, különösen az európai alkotmánybíróságok esetében, ahol a német modell példája mutatja a szövegtől való erős elszakadást.