Az új választójogi szabályozás – egy választást követően

Absztrakt

A tanulmány a 2011-es Alaptörvény és az új választójogi törvény (Vjt.) által bevezetett magyar országgyűlési választási rendszer változásait elemzi egy választás tapasztalatai alapján. A szerzők bemutatják az Alaptörvény választójogot érintő újításait, mint a határon túli magyarok választójogának kiterjesztése, a választójogból való kizárás szabályainak módosítása (bírói mérlegelés bevezetése), és a parlament létszámának 199 főre csökkentése. Részletesen vizsgálják az új, egyfordulós, vegyes választási rendszert. Ennek keretében 106 képviselőt egyéni választókerületben (relatív többségi elv alapján), 93-at pedig országos listán (párt- vagy nemzetiségi listán, töredékszavazatokkal kompenzálva) választanak. A cikk kritikai éllel elemzi az új rendszer potenciális hatásait: az egyfordulós, relatív többségi rendszer legitimitási problémáit (a képviselet alacsony támogatottság melletti kialakulása), valamint a rendszer egészének a nagy pártoknak kedvező, hatalomkoncentrációt erősítő jellegét (egyetlen országos lista, d’Hont-módszer). Külön fejezet foglalkozik a nemzetiségek parlamenti képviseletének új szabályaival, a nemzetiségi listákkal és a kedvezményes kvóta intézményével. A szerzők egy modellszámítás segítségével rámutatnak, hogy a jelenlegi szabályozás mellett is csak a legnépesebb nemzetiségeknek van reális esélyük mandátumot szerezni, ami felveti a nemzetiségek egyenlőségének kérdését. Hasonlóan kritikus a határon túli magyarok korlátozott (csak listás) szavazati jogának elemzése, amely a szerzők szerint sérti a választójog egyenlőségének alapelvét. A de lege ferenda részben a szerzők egy kétkamarás parlament létrehozását javasolják, ahol a felsőház megfelelő fórumot biztosíthatna a nemzetiségek és a határon túli magyarság arányos és dogmatikailag tiszta képviseletére, erősítve a törvényhozás legitimációját és a hatalommegosztást.