A kutatási szerződés, mint a kutatási együttműködések tipikus kontraktusának néhány jellemző vonása

Absztrakt

A tanulmány a kutatási szerződéseket vizsgálja az egyetemi és vállalati együttműködések (science-to-business, S2B) kontextusában, figyelembe véve az OECD ajánlásait és az új, 2015. január 1-jén hatályba lépett magyar innovációs törvényt. Kiemeli, hogy az egyetemek vállalkozó-egyetemmé válása és a magántőke bevonása alapvető fontosságú a kutatási eredmények piaci hasznosításához. A szerző elemzi a tudásátadás jogi kereteit, a különböző szerződéses konstrukciókat (pl. jogátruházási, licenciaszerződések), és különösen a kutatási szerződés sui generis jellegét. Vizsgálja, hogy a kutatási szerződés eredménykötelemnek minősül-e, és hogy a kutató viseli-e az eredménytelenség kockázatát, utalva a Ptk. vonatkozó rendelkezéseire. A tanulmány célja a kutatási szerződés identitását biztosító jellemzők feltárása és annak bemutatása, hogy a technológiatranszfer helyett inkább a technológia létrehozatalát célozza.