A légköri vízpára térbeli modellezése GNSS észlelések alapján tomografikus eljárással

Absztrakt

A földmérési gyakorlatban már több évtizede használjuk a permanens GNSS-állomásokat a nagy pontosságú helymeghatározási feladatainkhoz. Ismeretes, hogy a GNSS-észlelések alapvető mérési eredménye, a műhold–vevő távolság számos szabályos hibával terhelt. A pálya és órahibák mellett a jelterjedéshez kapcsolódó hibák, különösen az ionoszféra és a troposzféra sebességmódosító hatása terheli még a permanens állomások méréseit is. Megfelelő feldolgozási eljárással a troposzférikus késleltetés kivételével ezen hibák jelentős része kiküszöbölhető vagy hatásuk jelentősen csökkenthető. Az állomások koordinátáinak ismeretében azonban lehetőségünk nyílik a műhold–vevő távolságokat terhelő troposzférikus hatások meghatározására.
A troposzférikus hatások egyik összetevője a légköri vízpára mennyiségével áll kapcsolatban. Mivel a műhold–vevő vektorok a légkört számos helyen és különböző irányokban metszik, a számítógépes tomográfia eljárását alkalmazva a légköri vízpára térbeli eloszlására vonatkozóan nyerhetünk információt.
Cikkünkben egy olyan GNSS-feldolgozórendszert mutatunk be, amellyel óránként határozzuk meg a Kárpát-medencében a légköri vízgőzsűrűség térbeli eloszlását. Eredményeinket több rádiószonda-állomás észleléseivel vetjük össze. Az eredmények alapján  látható, hogy a GNSS-adatokból nem csak a vertikálisan integrált vízgőztartalomra, hanem annak térbeli eloszlására vonatkozóan is
nyerhetünk információt a GNSS-adatok feldolgozásával, ami új távlatokat nyithat meg a GNSS-észlelések meteorológiai felhasználása
terén.