A késő paleolitikum és korai mezolitikum átmenete a Kárpát-medencében: Szekszárd-Palánk lelőhely revíziója

Absztrakt

Szekszárd-Palánk egyike a késő glaciális néhány eredeti helyzetben feltárt magyarországi megtelepedésének, amit radiometrikus kormeghatározás is alátámaszt. E tanulmányban revízió alá vesszük a lelőhely pattintott kőanyagát, illetve a feltáró, Vértes László ezekre épülő értelmezését, amit a publikáció óta eltelt hosszú idő indokol. A kollekció technotipológiai analógiái dél felé az adriai térség és a Vaskapu késő Epigravettien – korai mezolitikus lelőhelyei, illetve észak felé a csehországi Morva-medence kisszámú Epimagdalénien lelőhelyei felé vezetnek. Az analógiák, a déli elhelyezkedés és az északi nyersanyagok együttes jelensége két jól ismert hipotézist támaszt alá: az Epigravettien tradíciók továbbélését a Balkán északi és a Kárpát-medence déli részén, illetve a Duna elsőrendű szerepét a kommunikációban Közép-Európa és a Balkán között a holocén kezdete körüli időszakban. A lelőhelyet késő Epigravettien, késő paleolitikum – kora mezolitikum átmeneti iparként azonosítjuk.