Gyomok a Cseres hegységben (CEROVÁ VRCHOVINA)

Absztrakt

A gyomok megjelenése spontán kiválogatódási folyamat eredménye. A romterületek az emberi civilizáció „termékei”. A felhalmozott antropogén anyag, amilyenek a szemét, bontási anyagok, egyéb hulladék, „beborításában” speciális igényű fajok vesznek részt. Elsőként egyéves, majd két- és többéves fajok dolgozzák fel a rendelkezésükre álló tápanyagokat. Gyakoriak ilyen helyeken pl. a nagy csalán (Urtica dioica), fekete üröm (Artemisia vulgaris), vérehulló fecskefű (Chelidonium majus). Az évente ismétlődő talajművelés a szántóföldi gazdálkodással járó, a növényzetet pionír állapotban tartó emberi hatás. A talajművelés módja függvényében alakul a szántóföldi gyomok megjelenése, elterjedése. A nagytáblás, vegyszeres gazdálkodás bevezetése és elterjedése előtt, különösen a szántók szegélyében nagy fajszámban jutottak élettérhez. Napjainkra több fajuk, amilyenek pl. a konkoly (Agrostemma githago), nyári hérics (Adonis aestivalis), a kandilla (Nigella arvensis), ritkává, létükben veszélyeztetetté vált. Az útszéli taposott gyomnövényzet a taposás roncsoló hatásának ellenállni tudó növényfajokból alakul, amilyenek pl. a nagy útifű (Plantago major), madárkeserűfű (Polygonum aviculare), angolperje (Lolium perenne). A műutak és vasutak töltésein, szélein megjelenő fajok pl. a közönsége kígyószisz (Echium vulgare), vadrezeda (Reseda luteola), nád (Phragmites australis). A flóra alakulására nagy hatással vannak az özönnövények, melyek nagy területekre behatolva, még a természetközeli növényzetbe is beépülve, kiszorítják az őshonos, sokszor ritka fajokat. Jelentős teret nyernek a gyomosodott területeken is. Nagyon elterjedtek pl. a japán keserűfű (Fallopia japonica), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca).