LOKÁLIS HATÁSOK TÖMEGES TRANZIT MIGRÁCIÓ SORÁN – MAGYARKANIZSA ESETE SZERBIÁBAN, 2015

Absztrakt

Az egyre erősödő menekült migráció olyan kihívást jelentett a nyugat-balkáni
országok és települései számára 2015-ben, amelyeket korábban ilyen formában
nem tapasztaltak (KOCSIS –MICHALKÓ – SZABÓ – BALIZS – VARGA 2016, PASTORE 2019).
A menekültáramlás hatással volt makro- és mikro területi szintekre egyaránt, és
mind a helyi lakosság, mind a menekültek számára elfogadható menedzsmentet
igényelt (BIRD et al. 2020, MOLNÁR – SZENTE-VARGA 2020, ÖRDÖGH 2015). Szerbia
fontos tranzitterületként funkcionált ezen az útvonalon. Preševo, Belgrád,
Magyarkanizsa (Kanjiža) és a későbbiekben Šid települések fontos ún.
pihenőterületként vettek részt a(z) (in)formális korridor működtetése során.
Ezzel egy időben a helyi lakosok mindennapjai is megváltoztak, az
önkormányzatokat pedig nehéz kihívás elé állította a migráció, amelyre
kénytelenek voltak valamilyen formában reagálni. A tanulmányban bemutatom
Szerbia helyzetét a menekült migrációt tekintve, kezdve egy történeti
előzménnyel, amely elengedhetetlen a 2015-ös helyzet megértéséhez. Majd a
formalizált útvonal szerbiai szakaszából kiindulva az elemzésem központi
területe Magyarkanizsa település lesz. Interjúk és a helyi sajtó elemzésével
igyekszem bemutatni az ez időtájt a helyi lakosok életében bekövetkező
változásokat, illetve az önkormányzat és egyéb helyi szereplők tevékenységét,
feltárva és elemezve ezzel egy, a tágabb folyamatokon belüli lokális rendszert. A
tanulmány olyan főbb kérdéseket igyekszik megválaszolni, hogy milyen
jelentősebb aktorok vettek részt a migrációs hullám kezelésében 2015-ben,
milyen szereppel és feladatokkal rendelkeztek, és hogy ezen szereplők hogyan
viszonyultak, kapcsolódtak egymáshoz.