A MAGYARORSZÁGI EGÉSZSÉGÜGYI HUMÁNERŐFORRÁSKAPACITÁS ÉS -HIÁNY TÉRSÉGI ÉS TELEPÜLÉSI SZINTŰ MINTÁZATAI

Absztrakt

Napjainkban gyakran hangoztatott nézet, hogy az egészségügyi ellátás globálisan
jelentős munkaerőhiánnyal küzd. A releváns statisztikai adatokból valóban
kirajzolódik a mennyiségi hiány az egészségügyi humánerőforrásellátottságban: a nemzetközileg elfogadott küszöbértékek alapján globálisan
nincsen elegendő számú egészségügyi személyzet ahhoz, hogy a földi népesség
valamennyi tagja számára biztosított legyen a megfelelő egészségügyi ellátás.
Mindazonáltal, az abszolút értelemben vett deficit mögött az ellátási
egyenlőtlenség sokféle területi dimenziója húzódik meg. A vonatkozó
szakirodalom alapján feltételezhető, hogy az egészségügyi dolgozók területi
eloszlása a gazdasági centrum-periféria viszonyrendszer mentén alakul, vagyis a
centrumok az egészségügyi humánerőforrás térbeli koncentrációjának helyei is,
melyek a humánerőforrás jelentős részét a perifériákról vonzzák el.
Bár az egészségügyi szakember-ellátottság hiányairól és egyenlőtlenségeiről
szóló nemzetközi szakirodalom meglehetősen gazdag, eddig viszonylag kevés
olyan kutatás jelent meg, amely a témát térség alatti területi szinteken, például
települések esetében vizsgálná. Hasonlóan, bár az egészségügyi munkaerő
hiánya, illetve egyenlőtlen eloszlása Magyarországon is tapasztalható, az
országos léptéknél kisebb területi aspektusairól viszonylag kevés friss kutatási
eredmény áll rendelkezésre. Tanulmányunkban ezért az egészségügyi
munkaerő-kapacitás és -hiány területi és települési aspektusaira koncentrálunk,
különös tekintettel a háziorvos