EGY SAJÁTOS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KÍSÉRLET A II. VILÁGHÁBORÚ ALATT
Absztrakt
A települések döntő többsége hosszú időszak alatt formálódott komplex rendszert képez. Minden település fejlődésében állandó külső környezetként, mintegy peremfeltételként megjelentek az ország társadalmi, gazdasági, politikai változásainak általános hatásai, illetve a területi, települési egyedi vonások, elemek. Az építészeti történeti stílusok leginkább a közösségi építkezések alapján alakultak ki, fogalmazódtak meg. A minta követése, az „utánzás” folyamatosan jelen volt mind az egyének, mind pedig a közösségek életében.
A két világháború közötti időszakban lényegessé vált az a tendencia, hogy a korábbi közösségek (egyházak) és az új ipari nagyvállalkozások (MAORT), az egész országot átfogó közlekedési rendszer (MÁV) épületei, lakás-struktúrája mintaként jelent meg. Az állami építési szabályozások a történeti folyamatban gyakran tűzbiztonsági, majd szélesebb értelemben vett biztonsági kérdésekkel kezdődtek, hogy aztán egyes időszakokban és területeken szinte mindenre kiterjedővé váljanak. Az állam maga is épített (tisztviselő telepek), illetve támogatási politikáján keresztül részesévé vált a falvak átformálásának. Az ONCSA keretében előre tervezett, részben típuslakónegyedek épültek.