SZOMBATHELY KULTURÁLIS INTÉZMÉNYRENDSZERE ÉS VONZERŐI
Absztrakt
Egy település kulturális gazdasága piaci analógiák alapján működik, de ritkán kényszerpályákon. Jelentős különbség, hogy a kultúra iránti igény többé-kevésbé minden embernek sajátja, tehát a kielégítése tulajdonképpen közszolgáltatás. Természetesen a kultúrának is több fajtáját, minőségét lehet elkülöníteni, amelyeknek keveredése teszi az adott település kulturális életét és gazdaságát sokszínűvé.
Szombathely komoly történelmi hagyományokkal rendelkezik, de igazából a 19-20. század fordulóján, Éhen Gyula polgármestersége alatt érdemelte ki a „Nyugat királynője” megtisztelő címet. Az elnevezésre, melyet a település a korszerű és fejlett kommunális infrastruktúrája mellett elsősorban a város pezsgő kulturális élete miatt érdemelt ki, méltán büszkék a szombathelyi polgárok és a város vezetése. Mivel az államszocialista időszakban a jelentősebb gazdasági beruházások és fejlesztések elkerülték az osztrák határ mellett fekvő vasi megyeszékhelyt, a kultúra ekkor is kiemelt szerepet töltött be a város életében. Előrelátó módon a város és a megye vezetői a kulturális életben találták meg azt a lehetőséget, melynek révén a megyeszékhely kiemelkedhetett a hasonló nagyságú városok közül. Ezért több, nagyhírű intézményt hoztak létre, illetve olyan kulturális rendezvényeket indítottak el, melyek ma is meghatározóak a település és környezete életében.
A rendszerváltozást követően a város korábban hátrányos (nyugati határ menti) fekvése előnnyé vált, és a kiépülő piacgazdaság számottevően megnövelte Szombathely ipari jelentőségét új, többnyire zöldmezős, külföldi beruházások révén. Mindez azzal járt, hogy a település gazdaságában a kultúrának az aránya valamelyest csökkent, ám abszolut értelemben így is jelentős maradt. Új kulturális intézmények jöttek létre, új kulturális programok indultak, a megerősödő magánszféra egyre inkább mecénásként jelent meg, és az izmosodó civil szervezetek is egyre nagyobb szerepet töltöttek be a város kulturális életében. Mindehhez még hozzá kell tenni azt, hogy a kis vidéki tanárképző főiskolából az elmúlt húsz évben három karral rendelkező egyetemi központ lett, melynek a szerepe azonban nem jelentős Szombathely kulturális gazdaságában.
A város vezetése az eltelt két évtizedben (is) folyamatosan prioritásként kezelte a kultúrát, a közművelődést és az ezzel szorosan összefüggő idegenforgalmat. Mindez egyrészt az ágazat kiemelt költségvetési finanszírozásában mutatkozott meg, másrészt abban, hogy az elkészült településfejlesztési koncepciók kiemelt szerepet szántak a kulturális ágazatnak. Ahogy a 2002-ben elfogadott hosszú távú településfejlesztési koncepció fogalmazott: „Szombathely jövőjét illetően egy kérdésben biztosan konszenzus van a helyi véleményformálók és programalkotók széles körében: a fejlesztés kulcsfontosságú területe, a város egyik lehetséges kitörési pontja a kultúra (a szó legtágabb értelmében).
Nem könnyű megfogni egy-egy település kulturális gazdaságának a súlyát, hiszen maga a fogalom sem túl ismert és egyértelműen nem tisztázott. A nehézségeket fokozza a korrekt, számszerűsíthető adatok általános hiánya, valamint az, hogy más településekkel szinte alig lehet összevetni, hiszen nincsenek egzakt, összehasonlítható adatok. Az intézményrendszer bemutatására vannak mindenki által elérhető információforrások, amelyek elsősorban marketing és a programkínálat szempontjából funkcionálisak, de ebben a szakmában is nagyon igaz, hogy amiről nem tudnak az érdeklődők, az tulajdonképpen nem is létezik, hiszen a kultúra közkincs.
