HÁROM ALFÖLDI NAGYVÁROS BEÉPÍTETT TERÜLETÉNEK ÉS ALAKINDEXÉNEK VÁLTOZÁSA
Absztrakt
A települések az ember által alkotott legösszetettebb képződmények, amelyek így számos szempontból vizsgálhatók. Valószínűleg a földrajz tudománya teszi meg ezt legkomplexebben, ahol is a társadalmi és gazdasági jellemzőiken túl műszaki és természeti adottságaikat is tanulmányozzuk (Tóth 1981).
A települések hagyományos térképi ábrázolása ezek közül a jellemzők közül többről is felvilágosítást ad. Nem véletlen, hogy a magyar településföldrajz klasszikusai is felhasználták a településtérképeket alakrajzi, településterjeszkedési vizsgálataikhoz. A 20. század első felében számos magyar nagyváros vagy településcsoport földrajzi leírása látott napvilágot a Földrajzi Közlemények hasábjain és egyéb kiadványokban. Ezekben gyakran látjuk tükröződni ezt a szemléletet. Prinz Gyula Magyarország településformáinak és Európa városainak vizsgálata során igen sok ponton mutat rá a földrajzi energiák településalaprajz formáló hatására (Prinz 1922). Számos hazai nagyváros helyi és helyzeti energiáit elemezte számos tanulmány (pl. Bátky 1918, Cholnoky 1915; Kalmár 1923, Kerekes 1923). Ilyen jellegű elemzések a világháború után is megjelentek (pl. Wallner 1961), de szemléletmódjuk már sok esetben eltért az elődökétől.