A KÖZIGAZGATÁSILAG ÖNÁLLÓ TELEPÜLÉSEK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA ÉS A VÁLTOZÁSOK TIPIZÁLÁSA MAGYARORSZÁGON
Absztrakt
Az elmúlt időszakban a közigazgatás helyzete, a közigazgatási egységek számának, jellegének változásai a geográfus szakma érdeklődésének középpontjába kerültek. Elsősorban az elmúlt két évtized várossá nyilvánítási gyakorlata érdekelte a kutatókat is (Beluszky 1999, Beluszky – Győri 2008, Dövényi 2006, Hajdú 2001, Pirisi – Trócsányi 2007, Pirisi – Szabó – Trócsányi 2008, Tóth – Trócsányi 2006, Kocsis 2008a, 2008b), hiszen a várossá nyilvánított települések köre nem minden esetben fedte a tényleges városi funkciójú települések körét. Aktuális példa erre a 2013-as várossá nyilvánítások sora, ahol olyan települések is megkapták a városi rangot, amelyek nem csak, hogy egyetlen eddigi várossá nyilvánítási tanulmányban nem jelentek meg, mint potenciális városok, de talán a városi mellett még az alapfokú funkcióik is hiányosak. A közelmúlt másik jelentős közigazgatási eseménye, a járások létrehozása, szintén bekerült a geográfusok érdeklődésének homlokterébe (Faluvégi 2012, Ivanics –Tóth 2012, Miklóssy 2012, Szalkai 2012). Ugyanakkor a közigazgatási változások más elemei, a községgé alakítások, a megyehatár módosulások és a korábbi települések megszűnése ma már kevésbé kutatott témák.