TURIZMUS, TERMÉSZETVÉDELEM, DEZURBANIZÁCIÓ: TÁJFORMÁLÓ FOLYAMATOK KONFLIKTUSAI AZ ŐRSÉG-BEN

Absztrakt

Kutatásunk egy nyári egyetemi szakmai gyakorlat keretében folyt Őriszentpéteren, 2008-9-ben. Kutatási jelentésünket a helyi képviselőtestülettel és az Őrségi Nemzeti Park képviselőivel is egyeztettük; jelen tanulmány e munka összegzését jelenti.

Az Őrség a tájformáló folyamatok szempontjából mozgalmas vidék: földrajzi imázsa alapján karakteres tája Magyarországnak, nem véletlen tehát, hogy a falusi tur­iz­mus egyik kiemelt célterülete hazánkban. Az Őrség tágabb területe 2002-ben Nemzeti Parkká is alakult, ennek révén a turizmus ügye és a természetvédelem tájalakító ér­deke is erősödött. Az Őrséget érintő további, jelenség szintjén érzékelhető folyamat a dezurbanizáció, amely révén a városi emberek az év több-kevesebb hónapjára a tér­ség­be költöznek, ún. második lakást tartanak fenn, de az is lehetséges, hogy véglegesen ide költöznek. Ebben a fajta ún. jóléti migrációban (rezidencia turizmusban – Járosi 2007) egyfelől nyugdíjasok, másfelől pedig értelmiségiek vesznek részt, akik nem feltétlenül vannak ahhoz kötve, hogy naponta munkahelyükre kelljen utazniuk.