AZ ÚJ JÁRÁSI RENDSZER KÖZPONTJAI EGY FUNKCIONÁLIS HIERARCHIA-VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN

Absztrakt

A közigazgatási és területfejlesztési intézményrendszer 2010 óta tartó átalakításának újabb lépéseként 2013. január 1-jén újra felállt Magyarországon a járások rendszere, amely 1983-as megszűnéséig hosszú évszázadokon át a hazai közigazgatás meg­ha­tá­ro­zó szereplője volt. A járásokat 1984-ben váltották fel a város- és nagyközség-kör­nyé­kek, majd a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény megszüntette a te­le­pülési és a megyei szint közötti közigazgatási beosztást.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) azonban 1991-ben – a területfejlesztésért fe­lelős tárcával együttműködésben – úgy döntött, hogy a megyei és a települési szint kö­zül kiesett járási rendszert egy új rendszerrel kell pótolni, hiszen a statisztika és a tér­ségi kérdésekkel foglalkozó szakmai közvélemény nem lehet meg e kieső szint nél­kül (Faluvégi 2012). A KSH központja ezért alakította ki a megyei igazgatóságok se­gít­ségével 1992-93-ban a statisztikai kistérségek rendszerét. Azáltal, hogy a kistérségek – elsősorban a többcélú kistérségi társulások révén – az évek során egyre több te­rü­let­fej­lesztési és igazgatási funkciót kaptak, a kezdetben 138 egységből álló rendszer fo­ko­za­tosan aprózódott, és a devecseri kistérség ajkaiból történő kiválásával 2011-re 175 tagúra nőtt.